A főként láz-és fájdalomcsillapítóként ismert aszpirin hatása igen széles körű, és az utóbbi időkben előszeretettel használják artériás trombózisok - például szívinfarktus, stroke - megelőzése céljából. Az acetilszalicilsav – ami az aszpirin hatóanyaga - ugyanis a vérlemezkék úgynevezett arachidonsav-anyagcseréjét blokkolja, és ezáltal nem keletkeznek olyan végtermékek, amelyek a vérlemezkéket összecsatolnák, mintegy dugót képezve. Ez az artériás oldalon fordul elő. Ezért az artériás trombózis megelőzése céljából nagy segítséget nyújthat, ám a vénás trombózisok kialakulása ellen hatástalan. Széles körben elterjedt tévhit, miszerint az aszpirin az artériák mellett a vénák trombózisát is megakadályozza.
„Ebben az esetben a kezelés azonban hatástalan, mivel ilyenkor nem a vérlemezkék diszfunkciója a probléma fő forrása – mint az artériás trombózisnál –, hanem a vénás keringés zavara, a váráramlás lelassulása és az alvadási rendszer aktiválódása” - mondja prof. Blaskó György,a Trombózisközpont véralvadási specialistája. Épp ezek miatt alakul ki gyakrabban mélyvénás trombózis tartós mozgásképtelenség - például fekvőgipsz, hosszabb repülő- vagy autóút –, illetve visszértágulatok esetén.
Vénás trombózisok megelőző kezelésében jó bevált gyakorlat az aszpirinnel szemben az alvadásgátló szerek alkalmazása (heparin/LMWH, cumarinok és az úgynevezett új típusú alvadásgátlók). Ezek használata fokozott trombózishajlam, illetve mélyvénás trombózis után javasolt, és a betegnek nemritkán élete végéig szednie kell, viszont szigorúan orvosi javallatra, rendszeres kontroll eredménye függvényében. Tanulmányok szerint az alacsony dózisú heparin alkalmazása mellet a kompressziós harisnyák viselése a leghatásosabb a mélyvénás trombózis megelőzése céljából, így orvosunkkal érdemes annak erősségéről is konzultálni.
Forrás: Trombózisközpont
