Arról az álmáról talán már végleg lemondhat, hogy itthon keresi majd ezzel a kenyerét, hiszen nem szívesen foglalkoztatnak hazánkban olyan edzőket, akik egyrészről már játékosként is letetettek nem keveset az asztalra, és akik következetesek, keménykezűek, őszinték, és no persze, nem akarnak semmi pénzért beállni a sorba.

Ha nevét halljuk eszünkbe juthat többek között az, hogy bár tényleg zseniális képességekkel megáldott, pályára született játékos volt, de vihette volna többre, és világsztárrá is kinőhette volna magát.

 Hogy végül mégsem olyan egyenes ívű karriert futott be, mint ahogy elvárható lett volna, az talán köszönhető természetének, és a németországi bundabotránynak is, ahol mint külföldi játékost, persze hogy az elsők között vették elő, és lett olyannyira megpecsételt játékos, hogy csak harmadvonalú kiscsapatoknál kaphatott állást.

 Nagy szenzáció volt hogy 26 év után visszatért oda, ahonnan végső soron a karrierje kezdődött, az Üllői útra, ahol nyúlként húzták ki a cilinderből egy új edző váltásnál, hiszen a másik jelölt az a Nyilasi Tibor volt, akit már biztos befutónak könyveltek el, végül mégis 13-1- arányban szavazták le, és szavaztak bizalmat Vargazolinak.

 Akinek a nevéhez fűződik több szurkoló kedvenc eltanácsolása, kispadra ültetése, kioktatása, mert többet engedtek meg maguknak, és kevesebbet teljesítettek, mint azt Varga elvárta, és bár sokan megkérdőjelezték realitás érzékét, hogy nem a hazai viszonyokat figyelembe véve húzza meg sorra meglepő és bicskanyitogató lépéseit, a Fradival elért 3. hely akkor is eredmény, ha itt csak a bajnoki elsőség az egyetlen elfogadható eredmény. A Dunaferrhez kerülve a csapatot felhozta az élvonalba, és egy ütőképes gárdát hozott össze, ami azóta széthullott.

 Sokan máig úgy emlékeznek Vargára, mint egy disszidensre, aki faképnél hagyva az Olimpiai csapatot, amellyel aranyat nyert, és mint ilyen ember, semmi jogot nem is formálhat arra hogy hazánkban munkát kapjon, vagy hogy egyáltalán kinyissa a száját.

 Egy nagyinterjúban megszellőztette, hogy egyes csapattársai megfigyelték, spicliskedtek, és ez be is bizonyosodott, hiszen Novák Dezső róla és Albertről tett jelentéseket, mint a két ászról, mint a két ősi ellenségről, hiszen Varga nem tűrte el hogy Albert a szent tehén klubbon belül. Persze majd harminc év után újságírók és fényképészek előtt békítő jobbot nyújtottak egymásnak.

 A nyilatkozata után olyan emberek támadták, akik szintén disszidáltak, vagy akik érintettek voltak az ügyben, és Novák piszkos múltjának feltárulását is arra használták fel, hogy Vargát mondják el mindennek.

 Kísértetiesen az a sorsa Vargának, mint annak a Kiss Lászlónak, akinek a világ végére kellett utaznia csak azért, hogy annak a szenvedélyének éljen, amit a legjobban tud, még akkor is ha nem veti fel éppen a pénz. Mint ahogy Kiss László sem kapott tudomásom szerint egyetlen gratuláló levelet sem, hogy Cipruson bajnoki címhez és kupagyőzelemhez segítette az addig semmit nem nyerő csapatot, úgy Varga sem kapott semmilyen írást, telefont, hogy azért köszönetet mondjanak a feledhetetlen mérkőzésekért, gólokért, cselekért.

 Varga nem tagadja meg önmagát, és nem szépíti meg a múltat, és annak ellenére is hogy lehetne nem kevés oka arra, hogy Németországban maradjon, Ő Magyarországra szeretne költözni. A vándor hazatérne.

Mert azért a többség szereti, és máig nosztalgiával gondol vissza, többek között arra, mikor azt a Noskó nevűt felbőrözte, vagy amikor ollózva vágta a lasztit a keresztléc alá akkor, amikor még kocka alakú volt a játékszer...

Varga úgy nyilatkozott még korábban, hogy fog még a Fradinál dolgozni.

Én bízom benne,...