A családban, otthoni környezetben szerzi meg a gyermek legelső tapasztalatait a féltékenységgel, az irigységgel és a versengéssel kapcsolatban. A család harmóniáját megbontja a rivalizálás. A testvérféltékenység először kisgyermekkorban jön létre: mikor egy gyermek életében megszületik a kistestvér, igazi traumaként éli azt meg.

A féltékenység ugyan nem zárja ki a kistestvér iránti szeretetet vagy fordítva, azonban egy gyermeknek nagyon nehéz osztoznia a szereteten. A gyerek számára a szeretetben való osztozkodás ugyanis azt jelenti, hogy neki kevesebb fog jutni.

Egyes szakemberek szerint testvérek közötti a legideálisabb korkülönbség 2-3 év, mivel a nagyobbik gyerek ilyenkor már jóval önállóbb, nem igényli a teljes odafigyelést, s a gyerekek csak érettebbé válva képesek elfogadni, hogy osztozhatnak kistestvérükkel a szülői szereteten.

A gyermeklélektan és a mindennapi élet tapasztalatai egyébként arra mutatnak rá, hogy akit az életkorának megfelelő szinten készítenek fel a testvér születésére, kevésbé lesz féltékeny.

A testvérféltékenységet az is táplálhatja, ha valamelyik gyermeknek előjoga van. Mindegyik gyereket az életkora szerint kell kezelni, a nagyobb gyereknek kell, hogy legyen több joga, de ennek megfelelően felelőssége is. A szülők hozzáállásán tehát nagyon sok minden múlik

Nem célszerű például figyelmeztetni a nagyobbik gyereket, hogy a mama mostantól fáradt lesz a pici miatt. Nem szabad becsapni szegény gyereket azzal a bevált szöveggel, hogy neki nagyon jó lesz, mert lesz egy játszótársa; ami persze igaz, de csak egy-két év elteltével. Az sem szerencsés ha a nagyobbnak át kell adnia az ágyát, vagy a szobáját, mert az csak növeli a haragját.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok esetben a testvérek csak akkor szeretik meg egymást, amikor már felnőttek, és kikerülnek a szülők fennhatósága alól. De van olyan eset is, hogy már gyermekkorukban közel kerülnek egymáshoz, és van olyan, hogy sajnos soha. Ez múlik a szülők hozzáállásán, illetve a testvérekén is.

A szülők akkor szokták a legnagyobb hibát elkövetni, mikor összehasonlítják a két gyermek teljesítményét, és ha burkoltan is, de éreztetik a gyengébbel, hogy a testvére jobb nála. Ez a szülői magatartás vezethet ahhoz, hogy a két gyermek teljesen eltávolodik egymástól, és ez az állapot felnőtt korukban is fentmarad.

Féltékenység és irigység valójában minden emberben van, nagyrészt tudatalatt. Ezek az érzelmek kisgyermekkorban nagy szerepet játszhatnak, mert a gyermeknek még nincsenek tapasztalatai, nem tudja, hogy hogyan kezelje ezt az érzést. Ezért kell mellé két gondos szülő, akik megértéssel és odafigyeléssel fordulnak felé.