A véralvadás során a vérlemezkék segítségével és számos alvadási faktornak nevezett fehérje közreműködésével az úgynevezett prothrombinból trombin keletkezik. Ezt egy erős oldhatatlan háló rögzíti, amit fibrinnek hívunk. Ez egyfajta tömítést képezve elzárja a sérült eret, így megszűnik a vérzés, és megtörténik a gyógyulás. Később a szervezet lebontja és eltávolítja a vérrögöket. Ha a folyamat bármely részében probléma áll fenn, akkor véralvadási zavarról beszélünk.
A véralvadási zavarokat két nagy csoportra lehet osztani: vannak a fokozott vérzékenységgel, valamint a fokozott alvadékonysággal járó állapotok. Minkét probléma fennállása veszélyes állapot, amelyet kezelni kell! - figyelmeztet dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa.
Vérzékenység esetén a vér alvadásához szükséges fehérjék mennyisége, illetve aktivitása csökkent, vagy egyáltalán nem is termelődik. Az örökletes vérzékenységnek több típusát lehet, ezek közül a leggyakoribb a von Willebrand-szindróma, ezt követi hemofília A és B (a VIII, illetve a IX faktor hiánya), de természetesen az összes véralvadási faktor és az aktivitásukat fékező fehérjék hiánya mind előfordulhatnak. A vérzékenység szerzett állapot is lehet, ami különböző életszakaszban bizonyos betegségekhez - például májbetegség, K-vitamin-hiány, immun- és daganatos betegségek - társulhat.
Vérzékenység esetén a vérzés okozza a súlyos problémát, különösen baleset, szülés vagy műtét kapcsán, ha a beteg nem volt korábban kivizsgálva.
Vérzékenység esetén felmerülő probléma lehet:
● a nagy vérzéssel járó menstruáció, amelynek hátterében általában hormonális okok állnak, ám nem ritka, amikor vérzékenység, azon belül is von Willebrand-betegség a kellemetlen panasz okozója;
● vérszegénység, különösen a vashiányos vérszegénység, gyakran éppen ez hívja fel a figyelmet a véralvadási zavarra. Ezért anémia esetén érdemes véralvadási vizsgálatokat is kérni!
Fokozott véralvadékonyság vagy trombóziskészség esetén a véralvadás túllő a normál mértéken, aminek következtében vérrög képződik - az ér falának sérülése nélkül –,elzáródást okozva az erekben. Fokozott véralvadási hajlam kialakulhat bizonyos betegségek - például antifoszfolipid-szindróma –, gyógyszerek, illetve genetikai mutációk (például Leiden-mutáció) miatt.
Fokozott véralvadás esetén felmerülő problémák, állapotok:
● mélyvénás trombózis, amely a legveszélyesebb szövődmény - ilyenkor a mélyen fekvő vénákban vérrögök keletkeznek, amelyek leszakadva, a véráramba kerülve tüdőembóliát okozhatnak.
● szívinfarktus, stroke – mert vérrög az artériákban is kialakulhat, szívinfarktust, illetve stroke-ot (agyi infarktust) okozva. Minél tovább tart az elzáródás – így az oxigénhiány –, annál súlyosabb, akár visszafordíthatatlan a szerv károsodása.
● terhesség alatti problémák - vérrögök a gyermeket váró nőket jobban veszélyeztetik, mivel vetélést, halva születést, illetve egy igen veszélyes állapotot, preeclampsiát, vagyis terhességi magas vérnyomást is okozhatnak. Gyakoribb szövődmény a terhes nő mélyvénás trombózisa, mert terhességben a véralvadási faktorok aktivitása megnő, de a magzat is nyomhatja a kismedencei vénákat. A veleszületett trombózishajlam tovább növeli a mélyvénás trombózis esélyét. (Leggyakrabban Leiden-mutáció, illetve antifoszfolipid-szindróma áll a hátterében.)
A diagnózis felállításához elsősorban vérvétel szükséges, melynek során megállapítható, hogy fennáll-e valamilyen véralvadási zavar, továbbá ki kell deríteni, húzódik-e egyéb betegség a probléma hátterében. Dr. Szélessy Zsuzsanna szerint véralvadási probléma esetén életmódváltás – túlsúly leadása, megfelelő étkezés, mozgás - mellett orvosi javallatra gyógyszeres kezelés lehet indokolt. Fokozott véralvadáskor ez alvadásgátló kezeléssel történik, míg vérzékenység esetén a mögöttes okok tisztázása után véralvadást segítő tabletták, orrspray-k állnak rendelkezésre. Súlyos vérzékenységben intravénásan adott véralvadási faktorra van szükség. (Forrás: Trombózisközpont)
