Szinte minden héten hallunk legalább egy olyan esetet a híradókban, amelyektől mindegyikünket kiráz a hideg: az egyik szülő alig pár hónapos csecsemőjét verte halálra, egy másik apa kamaszkorú lányát kényszeríti szexuális aktusra, a harmadik családban pedig egy óvatlan pillanatban az anya tudata elborul, és lemészárolja összes gyermekét, majd magával is végez.

Ezek a történetek annyira megdöbbentőek, hogy alig merjük elhinni őket, pedig a valóság sajnos ez: a családon belüli erőszak ma Magyarországon egymillió nőt érint. A bántalmazottak azonban a legritkább esetben kérnek csak segítséget kívülállóktól, pedig sokan így el tudnák kerülni a tragikus végkimenetelt.

Baj azonban nemcsak akkor van, ha az egyik családtag fizikailag bántalmazza a többieket, gyermekeit, házastársát. Közel sem. Legalább ugyanekkora törést okozhat az áldozat életében az, ha folyamatosan lerombolják önbizalmát, korlátozzák szabadságát, ellenőrzés alatt tartják, érzéseit és szükségleteit semmibe veszik, és nem hajlandók megbeszélni a problémákat.

És ha ezek mellé még "betársul" a fizikai erőszak is, az már a mélypontja a helyzetnek. Éva alig volt tizennyolc éves, amikor hozzáment az egyik középiskolai osztálytársához. "Egy ideig minden rendben ment, ám Péter az esküvő után bejelentette, hogy nem szeretné, ha én is egyetemre mennék, mert akkor ki vigyázna a gyermekeinkre. Megkérdeztem tőle, hogy milyen gyerekekre gondol, hiszen még szóba sem jött a családalapítás. Erre kijelentette, hogy jövő hónapban abba kell hagynom a fogamzásgátló tabletta szedését, és gyereket kell neki szülnöm. Más alternatíva nincs".

Az egyébként jeles tanuló lány nem mert ellentmondani, így nem ment egyetemre, bármennyire is szeretett volna. Már megszületett első gyermekük, amikor elkezdte őt fizikailag is bántalmazni a férje: "Egy egyetemi szakestről jött haza részegen, amikor először vert meg. Később a bántalmazások rendszeressé váltak. Ezt még tűrtem is, de amikor a kislányomat kezdte el bántani, aki alig mászott még, azt már nem hagytam. Visszaköltöztem a szüleimhez, akiknek addig a kialakult helyzetről egy szót sem szóltam".

Szerencsére Évának családja segítségével sikerült kilábalni a pokoli házasságból, de ehhez rá kellett ébrednie, hogy mi is történik vele. A NANE, vagyis a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület szerint a következő mondatokkal szokták leginkább mentegetni bántalmazóikat az áldozatok:

"A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél."

"Azt mondtam, addig maradok a felesége, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom."

"Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja."

"Nem is igazán erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Van, akivel sokkal rosszabb dolgok történnek."

"Jobb, ha nem tud erről senki."

"Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem."

"Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség."

"Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is és a gyerekeket is."

"Úgysem tudok változtatni a helyzetemen, ő erősebb nálam. Senki sem tud segíteni rajtam."

"A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga."

"Nem lennék képes egyedül eltartani magamat és a gyerekeimet. Egyébként is, hová mehetnék?"

"Azt mondta, nem tud nélkülem élni, és hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom." 

A www.nane.hu felhasználásával

Sz. F.