A pszichlógusok régóta vizsgálják, hogy a pedagógusoknak és szülőknek óriási problémát jelentő gyermekkori agressziót mi váltja ki. Ha a gyerekkel baj van, sokan azt kérdezik maguktól: vajon milyen rossz társaságba keveredett, vagy a szülő hol rontotta el, mások egyszerűen ráfogják a génekre, mondván: na, ez is az apja/anyja/nagyapja/nagyanyja rossz beidegződéseit örökölte.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a gyermekkori agresszió egy többtényezős felállás következménye. Kanadai kutatók például azt vizsgálták, hogy mennyire hat a szülők viselkedése születendő gyermekük esetleges agresszivitására.

Amit találtak, az megdöbbentő volt: nemcsak az számít, hogy az apa és az anya maguk is mennyire agresszívak, verekedősek, hanem olyan dolgok is szerepet játszanak, mint a kismama dohányzása, ha túl korán, vagyis tizenévesen vállalt gyermeket, és ha neki is voltak gyermekkorában magatartási problémái. De akkor sem kell csodálkozni az agresszivitáson, ha a gyerek látja szüleit verekedni, veszekedni. És ha belegondolunk, hány családban vannak ilyen jelenetek, már tényleg nem lepődhetünk meg, ha a tanárok egyre több magatartászavaros diákról számolnak be.

A minta tehát kulcsfontosságú, és már óvodáskorban is meglátszik a gyerekek viselkedésén, mit is látnak otthon. Pisti, aki alig ötéves, már olyan károkodásokat, szitkozódásokat tud, mint a felnőttek, és nemcsak a verbális agresszió terén ilyen "fejlett". Otthon rendszeresen kiabálnak vele, megütik, és ha eljön az a perc, amikor a válófélben lévő szülők végre nem rajta töltik ki egymás elleni bosszújukat, akkor leül a tévé elé és néz. Akciófilmeket. És ami egy nyugodt családban felnövő kisgyereknél talán nem annyira hatásos, az nála tényleg fizikai erőszakra ingerel. Nem csoda, hogy már a harmadik óvodába jár, és továbbra veri társait.

Pont ez az életkor az, amikor ugyanis leginkább oda kell figyelni a kicsik nevelésére, hiszen óvodás korban kezdik igazán utánozni a gyerekek szüleik viselkedését. Ha az anya vagy az apa az egyébként tőlük ellesett agresszióra agresszióval válaszol, akkor még tovább rontja a helyzetet. Hiszen az ovisok agresszióját is indulat váltja ki, és egy ilyen "megtorlásra" az indulat még tovább növekszik.

Inkább beszéljük meg vele, kire haragszik és miért. A beszélgetés főleg akkor létfontosságú, ha a nagyobbik testvér a kisebbiket bántja. Itt az ok egyértelműen a féltékenység, ezt a problémát pedig máshogy nem lehet feloldani, mint azzal, ha elmondjuk a gyermekünknek, hogy ő az öcsi vagy hugi születése után is ugyanolyan fontos nekünk, mint előtte volt.

Nem könnyű feladat...