Ha azokra a műtétekre gondolunk, amelyektől a legjobban tartanak, illetve amelyekre a legtöbbet kell várni, a csípőprotézis mind a két összevetésben helyet kapna. A hatvanas évek közepe óta végeznek ilyen típusú beültetéseket; évente a kb. 15-20 ezer nagyízületi (térd- és csípő) protézis beavatkozás nagyjából kétharmadát teszi ki a csípőprotézisek száma. Az elmúlt kb. 10 évben azonban sokat változott az alkalmazott technológia és a műtéti eljárás is.
- Sok esetben nem lehet megállapítani, miért kopott el a csípőízület, hiszen semmilyen külső hatás nem érte, egyszerűen a kor előre haladtával kopott el az ízületi felszín. Éppen ezért elsősorban az idősebb korosztálynál szükséges csípőprotézis beültetést végezni. Vannak azonban olyan másodlagos esetek, amikor egy korábbi sérülés, vagy veleszületett deformitás miatt kopik el gyorsabban az ízület, ezért már fiatal korban is szükség lehet protézis beültetésére – mondta el Dr. Gáspár Szabolcs, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő ortopéd, traumatológus főorvosa.
Mivel a csípőízületi felszín elkopik, a csontok szinte egymáson súrlódnak, emiatt a mozgás fájdalmasabbá, nehézkesebbé válik, a beteg életminősége egyre rosszabb. Bár egy ideig eredményes a pihentetés, a gyógyszeres kezelés, vagy a gyógytorna, de hosszabb távon elkerülhetetlen a protézis beültetése.
Dr. Gáspár Szabolcs elmondta, abban ma már van különbség, kinél használnak úgynevezett cementes, ragasztásos protézist, és kinél cement nélkülit, utóbbiak terén ráadásul megjelentek a rövidszárú protézisek. Előbbit döntő többségében az idősebb korosztálynál, míg utóbbit a hatvan év alattiaknál alkalmazzák.
- A műtéti eljárásnál is létezik többféle módszer, ma már a feltárás nagysága is fontos. Minél kisebb anatómiai résen keresztül helyezzük be ugyanis a protézist, annál kevesebb a szöveti, például az izomkárosodás. Ennek köszönhetően a műtéttel együtt járó fájdalom kisebb, az utána következő rehabilitációs időszak pedig rövidebb lehet. Szélsőséges esetekben a beteg akár még aznap, de másnap mindenképp felkelthető. Eleinte segédeszközzel, mankóval, járókerettel terhelheti a testét, hat hét múlva azonban már anélkül is teljes biztonsággal közlekedhet – tette hozzá a szakember.
2006 óta, elsősorban a középkorúaknál rövidszárú protézist helyeznek be, mivel a világ arrafelé megy, hogy az ilyen műtéteknél minél több ép csontot hagyjanak meg a beteg hosszú távú céljai érdekében. Az orvos ugyanis hiába végzi el tökéletesen a munkáját, a páciens pedig hiába tartja be az előírásokat, a protézisek kb. 15-20 év múltával kilazulnak és cserére szorulnak. Ebben az esetben pedig nem elhanyagolható szempont, mennyi az ép csont a combnyak környékén, ahová a protézist helyezik.
A főorvos fontosnak tartja, hogy egy protézisműtét önmagában még kevés, sokan ugyanis, amikor már úgy érzik, tökéletesen visszanyerték mozgásukat, idő előtt abbahagyják az előírt szükséges rehabilitációt.
- A csípőízületi protézisek esetében kb. 95 százalék annak az aránya, akik teljes panaszmentességgel élik a gyógyulási időszak leteltével az életüket. Sokaknak az életörömük is visszatér, hiszen megszabadulnak a mindennapos fájdalmaktól. Az azonban, hogy mennyire sikerül egy ilyen műtét, 50 százalékban függ az orvostól, de ugyanekkora szerepe van a páciensnek is. Ő ugyanis sokat tehet azért, hogy visszaszerezze korábbi izomerejét, betartsa az előírásokat és odafigyeljen a rendszeres mozgásra. Elsősorban az úszást, a kerékpárt, időseknek még a sétát szoktam javasolni – mondta Dr. Gáspár Szabolcs.
(Forrás: Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő)
