Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvében azt állítja, hogy minden nő lelkében több  istennő lakozik egyszerre, de a 7 lehetséges közül mindig van egy, amely uralja a személyiséget.

Szűz istennők: Az ebbe a csoportba tartozó (isten)nőtípusok szüzessége nem szó szerint értendő, hanem a lélek azon részeit sorolja ide Bolen, melyet egyetlen férfi sem vehet birtokába, mert ennek a lélekrésznek nincs igénye a férfiakra.

Artemisz: a vadászat istennője, a fiatal erdei állatok és szüzek védelmezője, akit útján mindig lánykoszorú kísér. A földi nőkben élő Artemisz a nő önállóságát, igazságérzetét, céltudatosságát, természetszeretetét, a női összetartozás érzetét adja. A magyarországi nőmozgalmat hiányoló szociológusok szerint ez a céltudatos, de a férfiak szabályaihoz alkalmazkodni nem akaró nőtípus csaknem teljesen hiányzik a magyar nőkből.

Athéné: a bölcsesség istennője. Gyakorlatias, karrierista, vonzódik a hatalommal rendelkező férfiakhoz, átveszi azok értékrendjét, de hangsúlyosan független a férfiaktól. Nem igénye az sem, hogy valamilyen nőcsoporthoz tartozhasson. Gyakran ötvöződik az Afrodité típussal, a szexi és karizmatikus szingli képében.

Hesztia: a "hajadon nagynéni" a családban, a házi tűzhely őrzője. Elmélyedésre, csendes örömökre hajlamos, élvezi a házi munkát és a hétköznap apró örömeire figyelmes.

A sebezhető istennők: azok, akik nagyon érzékenyek mások érzései iránt, a családtagokkal való kapcsolatuk harmonikussága adja az életcéljukat. Esetenként kiszolgáltatottak a környezetüknek.

Héra: a főisten féltékeny felesége, a feleség archetípusa. A földi Hérák a hűséges, de féltékeny feleségek. Leghőbb vágyuk, hogy igazi oldalbordaként támogassák a férjük szakmai előmenetelét, boldogulását. Lelki szükségletük, hogy úgy érezzék, szükség van rájuk.

Déméter: a termékenység istennője, az anyaság jelképe. Az ilyen nő a gyermekéért él, gyakran párkapcsolatában is gyermekként kezeli a másikat. Végtelenül gondoskodó, mártírkodásra hajlamos. Anyósként féltékeny és nehezen elviselhető.

Perszephoné: Déméter lánya, aztán az alvilág urának felesége. A Perszephoné-nőknek egész életükben nincs önálló akaratuk, mert először az anyjuknak vannak alávetve, aztán a férjüknek engedelmeskednek. Sodródó, túlalkalmazkodó, törődést igényel és gyakran választ magának lélektannal kapcsolatos hivatást.

Az alkimista istennő: egyetlen istennő tartozik ebbe a kategóriába, aki magába olvasztja az anya és a szerető tulajdonságait, de nem válik ezektől a kapcsolatoktól függővé.

Afrodité: kisugárzása van, élvezi az életet, a kölcsönös szerelem örömeit. A szexualitás számára örömforrás és ezt nem is leplezi. A megismerés és a teremtés vágya hatja át.