Új-Zélandon van épp az a magyar házaspár, amely elhatározta, hogy fekvőkerékpáron 40 ezer kilométert megtéve megkerüli meg a Földet. „Ma ezredik napja, hogy elindultunk Budapestről. Mivel rengetegszer megkaptuk a kérdést, hogy »Kinek van erre ideje és pénze?«, ezért a kezdetektől fogva fillérre pontos táblázatot vezetünk a költségeinkről, amely 1000 sorhoz ért, ezért most publikáljuk. A számokból kiderül, hogy havonta 82 ezer forintot költünk fejenként, ami napi 2735 forintnak felel meg. Egy autó árát spóroltuk össze indulás előtt, de az autó helyett a világot választottuk. A pontos költségeket azok kordában tartása végett vezetjük, és azért, hogy példánkkal megmutassuk, hogy kellő tervezéssel, okosan, nyitott szívvel és lélekkel, kerékpáron és sátorral utazva ilyen kevésből is ki lehet hozni egy utazást – amelynek a végén garantáltan gazdagabban, élményekkel feltöltődve fogunk hazaérkezni” – nyilatkozta Árpád, aki szerint a világ felfedezése elsősorban elhatározás kérdése.
A házaspár Új-Zéland után Hawaii felé folytatja a végtelen utazást, amely egyben a nászútjuk is. „Eredetileg nem terveztünk megállni a polinéz szigeteken, de mivel onnan már belföldi repülőjáratok közlekednek Kaliforniába, ezért így a legolcsóbb átkelnünk a Csendes-óceánon, és így is fogunk tenni. Ez már csak azért is érdekes lesz, mert így az időutazást is ki fogjuk próbálni: mivel Új-Zéland és Hawaii között a repülőnk keresztezni fogja a nemzetközi dátumválasztó vonalat, ezért május 20-án fogunk felszállni, és 9 órával később május 19-én fogunk leszállni” – magyarázta nevetve Árpád. Zitáék az USA után Közép- és Dél-Amerika országain keresztül folytatják kalandos világ körüli útjukat, amelyet 2015 szeptemberében szeretnének befejezni Magyarországon.
Zita és Árpád kalandjait a naponta frissülő Facebook-oldalukon, valamint nagyon részletes, személyes hangvételű blogjukon követhetik nyomon az érdeklődők: http://facebook.com/cyclingthe360 és http://360fokbringa.hu
„Több mint két hónapot töltöttünk a föld egyik legszegényebb országában. Személyesen megéltük, láttuk az életüket, amely materiális értelemben, a mi szemszögünkből nézve igen nyomorúságos, de ők ezt mosolyogva, boldogan élik meg, szinte tudomást sem szerezve szegénységükről. Csodálatos barátságokra tettünk itt szert, és egyébként sem voltunk azok a panaszkodós típusok, de azóta egyáltalán eszünkbe se jut az ilyesmi. Túlzás nélkül átértékeltük az életünket” – meséli Zita, akiben Banglades hagyta a legmélyebb nyomokat.
„Ha az emberek a tengerpart helyett 2 hétre Bangladesbe mennének nyaralni, utána garantált lenne az egész éves boldogságuk és elégedettségük” – mondja Árpi.
„A minap egy kerítés mellett bicikliztünk el, amely több száz méter hosszan melltartókkal volt teleaggatva. Aztán testközelből is szemügyre vehettünk egy házköltöztetést. Ausztráliában sokszor láttuk, hogy kamionok egész házakat visznek a platójukon, de ott mindig csak elszáguldottak mellettünk. Lenyűgöző, ahogyan egyszerűen csak felpakolják és odébbszállíttatják ezeket a könnyűszerkezetes, földrengésbiztos favázra épített otthonokat”– mesélte lelkendezve Zita.
