A kísérletezés beépült hétköznapjainkba. Már egy közönséges tisztítószer reklámja sem képzelhető el hitelesnek tűnő, összehasonlító kísérlet bemutatása nélkül. De értelmezhető-e a kísérlet autonóm jelenségként, nem csupán valamilyen remélt következmény demonstrálására létrehozott, mesterséges körülményként? Vagyis modellezhető-e maga a kísérlet  mint szuverén állapot? .

Sejtés, kísérlet és konklúzió

A kísérlet egy meghatározott folyamat része. A folyamat három markáns egységre bontható, sejtésre, kísérletre és konklúzióra. A sejtés olyan megelőző tényező a kísérlet szempontjából, melynek megszületése maga a motivációs bázis. A sejtés igazolása vagy cáfolata a kísérlet lényege.

A kísérlet koordinált tevékenység, mely tudatosan előidézett szituációt teremt. A megidézett állapotban a kísérletbe helyezett alanyok reakciója maga a kísérlet, amely a megfigyelés tárgya. A levonható következtetések pedig a tézisek. Ha e téziseket cáfolni akarjuk, szintén egy mesterséges szituációt teremtünk, és modellezhetjük az eredeti állítás negációját is.

Van-e különbség a kísérlet és a modellezés között?

Mikor modellt építünk, feltételezett meglévő ismereteinkre alapozva egy létező objektum mását állítjuk fel, hogy azon az eredeti objektum valamilyen tulajdonságát vizsgálhassuk vagy lehetőségeit felhasználhassuk. Erre azért lehet szükség, mert az eredeti objektum, adottságai révén nehezen vizsgálható. Vagyis ismeretekkel kell rendelkeznünk, mégpedig pontos ismeretekkel. Mindez csak részben igaz a kísérletezésre.

Kísérletet végezni akkor is lehet, ha nincs a birtokunkban információ a résztvevő alanyokról és nincs sejtésünk a következményekről sem. Nem elég viszont a kísérlet ténye és a megfigyelés tapasztalata ahhoz, hogy az adott folyamat kísérlet legyen. Valamilyen beavatkozást igényel. Olyan állapot megteremtését, mely önmagától nem alakulhatna ki, vagy speciális körülmények meglétét,- esetleg beláthatatlanul hosszú észlelési időt igényelne. A körülmény előidézettsége nélkül kísérletről nem, csupán megfigyelésről beszélhetünk.

Értékelhetetlen, fölösleges kísérletek

Mikor műalkotásokat szemlélünk, szintén megfigyeléseket végzünk, még akkor is, ha interaktív alkotásról van szó, és beavatkozásunkkal részeseivé válunk a mű genezisének. Nézőként nem is lehet más a szerepünk, mint részt venni egy számunkra megidézett helyzetben. Mesterséges környezetben mű tárgyakat figyelünk meg , és önként vállaljuk az alany szerepét egy olyan kísérletben, ahol a konklúzió maga a bennünk lezajló folyamat.

Az általam előállított kísérletekből hiányzik e folyamat két fontos szegmense, a sejtés és a konklúzió. A sejtés mint motivációs tényező szerepét az a művészi igény veszi át, amely a tudományos megalapozottságot alapjában félretéve, pusztán a látvány esztétikai prioritását hangsúlyozza. Tudományos szempontból teljességgel értékelhetetlen, vagyis fölösleges kísérletek. Objektumai csupán színpadi díszletként, vagy science-fiction mozik kellékeiként állják meg a helyüket és a befogadó szemfényvesztésének eszközei. Ennél fogva a körülírt, látszatra összetett biológiai kísérlet nem tartalmaz olyan összetevőt, mely valós működése következtében egy előre kiszámítható - vagy éppen kiszámíthatatlan eredményt produkálhatna. Nem produkál ugyanis semmiféle szekvenciális végeredményt. Nem valós folyamatról szól, hanem egy fiktív folyamat kimerevített állapotáról - így időbelisége jelentéktelen tényező, ezért nem is lehet végkövetkeztetést találni.

Selyemhernyó tenyésztés - installáció

A selyemhernyó tenyésztés misztikusan izgalmas, egykor virágzó "állattartási" forma volt. Tenyésztésének alapja az eperfa, mivel csak az eperfán él meg a hernyó, ami kb. 30 napig fejlődik és bebábozódáskor kb. 3000 m hosszú selyemszálat fon. A selyemszál anyaga a fibroin, amely fehérje láncokból áll. A tenyésztők a bábokat megölik, a ragasztóanyagot feloldják, megkeresik a gubó kezdőszálát és legombolyítják a gubót. Szabó Attila Installációjában e különös tradíciót és a legújabb kori géntudomány vívmányait próbálta ütköztetni.

Az installáció corpusa 6 darab, közel megegyező formájú objektumból áll, melyek a kiállítótérben a mennyezetről lógatva, raszterpontszerűen vannak elhelyezve két sorban, soronként három objektum. A lelógatott objektumok vázát eperfa vessző hiányában egy-egy, ujjnyi vastag pvc cső alkotja, amely körformára van hajlítva.

A vertikálisan felfüggesztett körök alsó ívére felnagyított selyemhernyó bábjára emlékeztető figura van erősítve. Az imitált bábok fölött, a körívekről lógatva kék színnel világító számítógép ventillátorok forognak, melyek a "mutáns" bábok megfelelő hőháztartását hivatottak szabályozni, és egy tudományos megfigyelés illusztrációja is egyben, mely szerint az ibolyaszínű fény a legtöbb vizsgált élőlény növekedésére serkentőleg hat, de a selyemhernyónál éppen az ellenkezője figyelhető meg.

 A bábok alsó részéből vékony, zöldes fényű huzal ered, amely egy, - a padlón heverő - pamutból horgolt emberi figurában végződik. E groteszk torzó formája a levedlett bőr hatását kelti és az objekt mottójául szolgáló újságcikk narratív illusztrálásának szarkasztikus eleme. 

A kiállítás 2007. április 14-ig megtekinthető a Magyar Műhely Galériában.