Mi az első balatoni emléked, élményed?
Az első élményemet Anyukám mesélte nekem, persze én is úgy gondolok rá, mintha valóban emlékeznék: áprilisi születésű vagyok és már az első nyaramat a fonyódligeti családi nyaralóban töltöttem. Azt hiszem, itt kezdődött mindenirányú és örökérvényű kapcsolatom a tóval, amely gyermek- és felnőttlétem során tovább szélesedett, színesedett és végül hatalmas szenvedéllyé nőtte ki magát.
A Balaton illata és színei, párás levegője, a viharos szelek, a csodás tanúhegyek, a folyton újat s újat mutató múltbéli értékei állandó élményforrások számomra.
A Kádár-korszakban szocializálódott gyermekként különleges élmény volt átélni a nagy német találkozókat, a határnyitást, azt a sajátos atmoszférát, ami átszőtte az 1980-as évek balatoni nyarait. Nosztalgiával gondolok a jóhangulatú közös vacsorákra, amikor a nyugat-németek megvendégelték a keleti társaikat és minket magyarokat. Gyerekként nagyon örültünk a dobozos üdítőknek, amit az osztálykirándulások idejére tartogattunk, vagy a gumimaciknak és az édességeknek. De megrendítő és gyermekként még érthetetlen volt a bokorban hagyott autók képe.
Történészként miért fordultál a Balaton története felé?
Mert nyugtalanított, hogy egyfajta Balaton-képünk van, ami leszűkült a sör-lángos-gumimatrac szimbólumokra. Szerettem volna bemutatni, hogy a Balaton, értékeit tekintve sokkal több ennél. S aki érti és megismeri a tó históriáját, érteni fogja a magyar történelmet is. A tó életében is különféle történeti szakaszok vannak, amelyek részletes bemutatása sok érdekességet, újdonságot tartogat. Mindezek mentén születtek meg a könyveim: A 19. századi Balaton világa, A régi Balaton és a legutóbbi, szívemnek különösen kedves kötet, a Balatoni impressziók. Ebben, többek között olyan ismert emberekről írok, akik a Balaton szerelmesei voltak: Karinthy Frigyes, a magyar tengerről többször író Krúdy Gyula, vagy az Indiában nagy tiszteletnek örvendő, magyar anya-lánya festőpáros, Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet.
A kutatásaid és írásaid témáit milyen szempontok, inspirációk szerint választod?
Jómagam 19. századi magyar történelemből doktoráltam az ELTE BTK-n, majd lassan azt vettem észre, hogy egyre több, általam feltárt téma átnyúlik a 20. század első, majd második felébe. S a legtöbbnek akadt természetesen 21. századi folytatása is. Így találkoztam a Bittera családdal és Bittera Gyula tihanyi levendulanemesítő érdekes életútjával.
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/illatok-atyja-9011600/
Melyik volt a legmeglepőbb elfedezésed a tóval kapcsolatban?
Nem az én felfedezésem, de talán kevésbé volt hangsúlyos eddig a két háború közti Balaton-történet. Pedig a trianoni békediktátum után az egyik nagy sikertörténet a tó felfuttatása lett. Az utóbbi években sokat foglalkoztam és kutattam ezt a témát, több tanulmányom, cikkem született erről, melyek közül néhány interneten keresztül is elérhető.
Milyen személyes kapcsolatokat, „nagy találkozásokat” köszönhetsz ennek a munkának?
Mindig azt hiszem, már mindent megírtak, elmondtak már a tóról. Aztán reggel felkelek, jön egy email vagy telefon, amelyben olyanok keresnek meg, akiknek van egy számomra új balatoni történetük.
Kedvenceim a családtörténetek. Lassan egy évtizede annak, hogy megismertem a siófoki születésű Szalay Etelkát, akinek édesapja, Szalay Dénes doktor egy rendelőintézetet működtetett a két háború közt Siófokon. Majd az édesapa a frontra került. Rengeteg levél, dokumentum maradt fent, melyeknek feldolgozását már elkezdtem.
https://likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/karacsonyi-level-apukanak-1942-siofok-176962/
De szintén érdekes a Földváron villát vásároló, neves Korbuly család, vagy Schilhán Irénke és Rotter Lajos története. Mindegyik esetben az a szép, hogy ezeknek a családoknak az életében a történelmi viszontagságok, nehézségek, csapások ellenére mégis van folytonosság, hiszen tudtam találkozni és interjút készíteni a leszármazottakkal.
A Balaton összeköt bennünket magyarokat, hiszen mindenkinek van egy-egy érdekes Balaton-története. Úgyhogy az ország sok részét megjárva, szinte mindig előjött a Balaton-téma és ennek nagyon örültem. A Balaton egyfajta „lingua franca”, azaz közös nyelv is, nekünk magyaroknak.
Az írásaid olvasmányosak, nem csak a szakmának szólnak. Miért ezt a stílust választottad?
Pedagóguscsaládból származom, nem hiszek az öncélú, könyvtárszobákban zajló kutatásokban. Jómagam egyetemen oktattam, de sok könyvbemutatót, történelemórát, előadást tartottam. Minden előadásnak, írásnak viszont csak úgy van értelme, ha hiteles, de érdekes módon szól az olvasóhoz. Hosszú évek során tanultam bele abba, hogy miképpen tartsam ébren a hallgatóim figyelmét. Számomra ez nagyon fontos elv!
Van-e még számodra fehér foltja a Balatonnak?
Úgy látom, hogy feltáratlan még a két háború közti tó-történetet, de van még mit kutatni az 1950-es évek kapcsán – pl. államosítások, kisajátítások szempontjából is. Ha nem is teljesen fehér folt, de mindenképp lényeges kérdés az is, hogy a Balaton mint szimbólum, miképpen jelenik meg az irodalomban, a művészetben és mindennek milyen történeti vetületei vannak. Ez utóbbi témára vonatkozóan nemrégiben nyertem el a Magyar Művészeti Akadémia hároméves alkotói ösztöndíját,. Reményeim szerint az új kutatási eredményeket egy nagyívű tanulmánysorozatban, de leginkább egy új könyvben lesz majd lehetőségem bemutatni.
Melyik a kedvenc balatoni településed?
A déli parton nőttem fel és felnőtt létem is – egykoron a siófoki BRTK Könyvtár igazgatójaként – a déli parthoz kötött. Nem tudok egyet mondani: szeretem a fonyódi hegy méltóságteljes hangulatát a hegy tetején lévő templommal, szeretem a földvári vitorláskikötőt, de ugyanígy Keszthely Festeticsek által ránk hagyott szellemi örökségét és Balatonfüred sokszínű történeti hagyományait.
Ajánlj, kérlek olyan látnivalót, helyszínt nekünk, ami kevésbé közismert, és érdemes felfedeznünk ezen a nyáron!
Ebben az esetben sem tudok egy helyszínt kiemelni a Balatonnál. Sőt, jómagam abban hiszek, hogy a Balaton minden települése közösen képez egy nagy és szerethető egységet, és ebbe beletartoznak a somogyi, zalai, veszprémi háttértelepülések is. Ha mindenképpen szükséges látnivalókat kiemelnem, akkor a Pannon Tenger szakrális emlékhelyeire hívom fel a figyelmet: az eldugott, de sajátosan erre a vidékre jellemző szőlőhegyi kápolnákra, kálváriákra. Közülük is, mint egykori somogyi elszármazott, a lellei Kishegy Szent Donát kápolnáját ajánlom. Innen belátni a Balatont, a nagyvárosok zajából érkezőknek, elvonulni vágyóknak szép elcsendesült nyújthat ez a helyszín.
