Faltisz Alexandra, „Szasza” eddigi életművéből a Lázár Ervin írói világát képekben megelevenítő művek mellett D. Tóth Kriszta két nagy „Lolakönyve”, a Lolával az élet és a Nagylánykönyv – Lolával az élet folytatódik, a legismertebbek a nagyközönség számára. Számos egyéb mesekönyv illusztrálása fűződik még a nevéhez, de animációs filmeket, báb- és díszletterveket, kőszínházi előadásokhoz jelmez- és látványterveket is készített.
Több helyen nyilatkoztad, hogy gyermekkorod óta mesékben élsz. Honnan jön a mesék iránti érdeklődésed? Sokat meséltek otthon neked a szüleid, vagy te, saját magad fedezted fel a mesék világát, amikor már tudtál olvasni?
Szerintem én így születtem, genetikailag így vagyok kódolva. Tény és való, hogy szüleink gyerekkorunkban sokat foglalkoztak velünk. Mindig kitaláltak valamit, ami izgalmas volt, sok mesés elemet tartalmazott, ugyanakkor fejlesztett is minket. A mi kis életünkből vették a példákat, sokszor fejből meséltek. Édesanyám nagyon sok verset olvasott nekem és a testvéremnek, ami nem általános a mai családokban. Arra is gondot fordított, hogy elég korán könyveket kapjunk a kezünkbe, ezek közül sok volt a verseskötet. Amikor együtt takarítottunk, sokszor zenét hallgattunk, például Ravel Bolerójára töröltük a port, néha még táncra is perdültünk. Vagy a Péter és a farkast hallgattuk és közben anyukánk elmesélte a történetet. Gyerekkoromban nem úsztunk rózsaszín ködben, viszont amit otthon kaptunk, az mind tartalmas volt. Világéletemben meséltem, rajzoltam, magától érthető volt, hogy ez érdekel.
Amikor a Képzőművészeti Főiskolára grafikus szakra felvételiztél, már tudtad, hogy könyvillusztrátor leszel, vagy később alakult így?
Mivel mindig is rajzoltam, nem tudtam mást elképzelni, minthogy a Képzőművészeti Főiskolán tanuljak tovább. Az, hogy illusztrálok, magától alakult ki. Minden efelé mutatott. 14 évesen elkezdtem rajzfilmekkel foglalkozni, mert nagyon érdekelt az animációs film világa. Pécsett, ahol éltünk, akkor még létezett az Ixilon Stúdió, amiben Varga Csaba, Baksa Balázs, Baksa Tamás, Osztermayer István is dolgozott. Csupa olyan nevek, akik később az animációs filmkészítés mestereivé váltak. Én is bekerültem ebbe a körbe. Kamaszként nagyon természetesen, őszintén rajzoltam, elkészítettem egy 10 perces animációs filmet, amivel egy országos amatőrfilm fesztiválon megkaptam a legjobb elsőfilmesnek járó díjat és a felnőttek között 3. helyezett lettem. Ezt a Paraplé című filmet Párizsban benevezték a nemzetközi X. Múzsa Fesztiválra, ahol Nagydíjat nyertem vele.
lyen sikerek után miért nem maradtál az animáció világában?
Egy ideig foglalkoztam még animációval, de sorozatban sok csalódás ért. Ez egy nagyon zárt, különleges világ. Például egy véletlennek köszönhetően tudtam meg, hogy elküldték a filmemet Párizsba és hogy ott díjat nyert. Valószínű, nekem kellett volna kiutaznom a díjátadóra, helyettem valaki a minisztériumból ment el és zsebelte be a díjjal járó pénznyereményt is. Sorozatban jöttek ehhez hasonló csalódások, így egy idő után elfordultam ettől a világtól. De nem fordultam el teljesen a rajzolástól, megmaradtam az állóképeknél, ma is mesekönyveket illusztrálok. Közben bekerültem Pécsett a Művészeti Gimnáziumba, szintén grafika szakra, ahol rengeteg feladatot kaptunk. Szakmailag itt egy olyan biztos alapra tettünk szert, ami a mai napig elkísér. Innen mentem tovább a kirakatrendező iskolába, majd ezt befejezve egyből felvettek a Képzőművészeti Főiskolára Budapesten. Negyedéves koromban mesteremtől kaptam egy felkérést, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak készítsem el az Egyszer volt Budán kutyavásár című meselemez borítótervét. Ez annyira jól sikerült, hogy innentől kezdve egyik munka hozta a másikat.
Amikor a Főiskolára jártál, még mindenki kézzel rajzolt. Ma már a számítógépek világában élünk. A munkádat mennyire befolyásolja a technika? Kézzel rajzolsz még?
Én maradtam a tradicionális illusztrációnál, ebben nőttem föl, ebben érzem jól magam, ezt szeretem. Valamennyit természetesen megtanultam a digitális technikákból, éppen annyit, amennyire alapfokon szükségem van. Művésztanárként a SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnáziumban tanítok, és látom a tanítványaimnál, mennyire fontos, hogy ebben jártasak legyünk. Mennyi mindent, milyen gyorsan lehet a digitális technikának köszönhetően elérni. De a diákjaimnak is szoktam mondani, hogy teljesen máshogy működik az emberi agy, ha számítógéppel dolgozunk és teljesen más az, amikor kézzel rajzolunk. Az agy más-más területét foglalkoztatjuk a két esetben. Amikor manuálisan alkotunk, sokkal összetettebben és kreatívabban dolgozik az ember agya. Gyorsabban jönnek az ötletek is. Azt gondolom, a kettő közötti egészséges egyensúlyra kell törekedni. A számítógépet tekintsük úgy, mint egy eszközt a palettán. Ne gondoljunk többet róla, mint ami.
Amikor egy szerzővel együttműködsz, mennyire kapsz szabad kezet az illusztrációkhoz?
Általában szabad kezet kapok. Az egyik első munkám Lázár Ervin Manógyár című kötete volt, erre nagyon büszke vagyok. Szerencsém volt, mert Ervin nagyon közel állt az én habitusomhoz, ahhoz, amit a mesékről gondolok. Megbízott bennem, ezután a többi szerzőnek sem volt kérdés, hogy rájuk tudok hangolódni és színvonalas munkát adok ki a kezeim közül. Később kaptam olyan könyveket, amelynek a szerzője már nem élt, ebben az esetben a jóízlés és a stílusérzék volt meghatározó. Nem lehet megúszni, hogy az ember ne olvasson ahhoz, hogy jó arányérzékre, stílusérzékre tegyen szert. Mostanában, amikor egy élő kortárs szerzővel dolgozom, általában egyeztetünk. Vázlatokat, terveket készítek, megbeszéljük, ki mit szeretne, utána egyedül festek a műteremben. Rólam lehet tudni, hogy dolgozom, elég sok könyv és díj bizonyítja, mit tudok. A munkámat hátráltatná, ha egy szerző nagyon bele akarna szólni az illusztrációkba.
Te is szoktál könyvet írni?
Írtam már meséket, de csak az íróasztalfióknak. Az én saját könyvem még nem jelent meg. Egyszer az egyik kiadó vezetője mondta, hogy ha lenne bármi ötletem, ők szívesen kiadják. Valahogy erre nem tértünk vissza. Borzasztó sok történet kering a fejemben, szívesen megírnám még őket, de nem tudom, mennyi a reális esély arra, hogy egy kiadó megjelentetné. Talán most jön el majd az ideje.
Most éppen min dolgozol?
A Covid-járvány első hullámában az Operamesék sorozatban elkészült Vibók Ildi: Vivaldi Négy Évszak című könyve. Ildi azóta írt egy újabb könyvet, ami már közös szellemi termékünk. Az én ötletem alapján Bizet Gyermekjátékok című művéhez készült el az írott forma, ennek az illusztrációit készítem most elő. Emellett Bruno Ferrero szalézi pedagógus és lelki író, Bibliai történetek gyermekeknek című könyvén dolgozom.
Ezt is olvasd el!
