Több generációs mérnök családba születtem. Amikor azt mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék médiával foglalkozni, műsorvezetőnek tanulni, mindenki a fejét fogta. Apukámnak volt egy mondása: legalább két műegyetemi diploma, onnantól ember az ember. Ezért én is megcsináltam szépen a két műegyetemi diplomámat, sőt még a Phd-t is elkezdtem és közben a műegyetemi újságba, a Műhelybe írtam. De azért olyan szakokat választottam, amelyek az én céljaimat is szolgálták: kommunikáció alapszakot és menedzsment mesterszakot végeztem. Emellett a Komlósi Oktatási Stúdióban újságírást tanultam. Így egy kicsit kijátszottam a rendszert- mesél Brigi a diákéveiről.
Mi volt az első műsor, amiben lehetőséget kaptál?
Már tizenhét évesen a XI. kerületi tévénél gyakornokoskodtam, segédszerkesztőként dolgoztam, ott szerettem bele ebbe az egész világba. Később a műegyetemi gyakorlatomat is egy tévéforgatáson teljesítettem. De voltam időjárás-jelentő is! A Meteo TV-ben 13 perces időjárás-jelentések voltak, napi hétszer. Akkor tanultam meg mozogni a kamera előtt, súgógépet használni. Ma már viccesnek tűnik, de rengeteg tapasztalatot, rutint szereztem. A riporteriskola elvégzése után az első igazán nagy lehetőség a Novum című tudományos ismeretterjesztő műsor volt, ahol nyolc éve szerkesztő–műsorvezetőként dolgozom.
Mi történt veled a Covid idején?
Egyszerre kiesett minden munkám. A forgatásokat lemondták, a rendezvényeket, ahol műsorvezető lettem volna, lemondták, a konferenciákat, ahol dolgoztam volna, lemondták. Ültem a konyhában egy üveg borral, hogy na, akkor most mi lesz? Végül arra jutottam, hogyha már egyszer tudományos újságírónak vallom magam, és ebben tényleg hiszek, akkor kutya kötelességem, valahogy azt a sok-sok okos embert, akiket ismerek a munkám kapcsán, megszólaltatni. Mivel nagyon szeretem a magyar bort, bortanácsadói végzettségem is van, és mindig érdekelt, hogy hogyan lehetne a bor melletti beszélgetése mélységét, őszinteségét valahogyan becsempészni az interjú műfajába, arra gondoltam, miért ne borozhatnánk? Ha már kényszerből én is és az interjúalany is otthon vagyunk. Kitaláltam a Borportré sorozatot. https://borportre.hu/ Élő adásokat készítettem a közösségi oldalamon. Az elején a koronavírussal kapcsolatban beszélgettem különböző területek szakértőivel, 50-60 percben. Később már más témák is terítékre kerültek. A nézők is kérdezhettek. Az egésznek volt egy nagyon jó, közös beszélgetés hangulata. Több mint száz adásom volt már és a nyári szünet után ősszel folytatni szeretném.
A borhoz való vonzódásod honnan ered?
Hát, az sem a családomtól! A szüleim szilveszterkor vesznek egy két decis pezsgőt, koccintanak, a maradékot húsvétkor dobják ki. De nekem már a gimnáziumban, amikor a többiek inkább sört ittak, megtetszett a bor. Utánaolvastam, elkezdtem a kis zsebpénzemből, ösztöndíjamból borokat venni. Aztán amikor telt rá, akkor jobb borokat is kipróbáltam. Érdekeltek a borvidékek, a különböző fajták. Ezért elvégeztem egy alap- és egy középfokú bortanácsadói képzést. A fejemben volt már akkor, milyen jó lenne egyszer egy boros ismeretterjesztő műsort csinálni. Tudtam, hogy ehhez műsorvezetőként értenem kell a borokhoz, hogy még véletlenül se kérdezzek butaságot.
Mit jelent számodra a minőség?
A tartalmat. A formánál sokkal többre értékelem a tartalmat. Hiszek abban, hogy vannak emberek, akiket érdekelnek komolyabb témák, magvasabb gondolatok. Akik akkor is kíváncsiak egy érdekes beszélgetésre, ha nincs különösebb vizuális inger. Volt már vendégem bolygókutató, digitális média szakértő, csillagász, nyelvész, idegsebész, hogy csak néhányukat említsem, mindannyian mesterei a szakmájuknak. Sokat lehetett tanulni tőlük. Nyilván pontosan tudom, hogy nem én leszek a százezres követőtáború óriás influenszer, de az a szűk réteg, akihez énszólok, nagyon hálás, értékeli a témákat és a vendégeimet is.
Vágysz arra, hogy televíziós csatornánál kapj lehetőséget a folytatásra?
Törekvés nincsen bennem, inkább figyelem a lehetőségeket, hogy merre induljak tovább. Ami fontos, hogy magában a témában, és az interjú műfajban megtaláltam magam. Amit pedig különösen élvezek, az a szabadságom. Így online, azt hívok meg, akit akarok, arról beszélgetek vele, amiről akarok. Ebből a szabadságból nagyon nehezen adnék alább.
Megjelent már két könyved is. Írsz még?
Igen, megjelent két könyvem, egy verses- és egy novelláskötet. Két nehéz szakítás eredményei.
Gyerekkorom óta írtam verseket. Aztán volt egy szomorú szakításom, nagyon keserves időszakot éltem meg, de egy idő után úgy döntöttem, hogy nem lehet ennyire úrrá rajtam a bánat, csinálnom kell valami értelmeset. Akkor született kötet a verseimből "Akarsz róla beszélni?” címmel. Aztán eltelt négy év, és jött egy újabb csúnya szakítás. Hónapokig sírtam, megint eljutottam odáig, hogy ez így nem mehet tovább. Végül is a múltkor egész jó terápia volt, hogy csináltam egy könyvet, akkor most nézzük meg, mennyi prózám van. Így jelent meg a második kötetem a "Nem emlékszem ilyesmire". Sajnos a szépirodalomra most nincs időm. De azért leírom a gondolataimat, amelyek valami aktuális témáról kikívánkoznak belőlem. Ezek inkább jegyzetek: "Gondolatok egy bor mellett", ezt a címet adtam nekik. https://www.facebook.com/kocsismbrigitta
Munka és bor, szétválaszthatatlanok?
Olyannyira, hogy nemrég alapítottam két társammal egy startup vállalkozást, ahol
borturisztikai applikációt fejlesztünk, Országos Bortúra néven, ami nyáron fog
debütálni. http://www.orszagosbortura.hu/ Az Országos Kéktúra adta az ötletet. Ott az a lényeg, hogy miközben az ember teljesíti a különböző szakaszokat, megismeri az egész országot. Mi azt találtuk ki, hogy az emberek látogassanak el Magyarország mind a huszonkét borvidékére. A legtöbben csak ötöt-hatot ismernek! A regisztrált pincéknél lehetőség lesz QR-kóddal és GPS-azonosítással ’becsekkolni’. Bízunk benne, hogy ennek az alkalmazásnak a segítségével sokan eljutnak majd kisebb, de remek borokat készítő pincészetekhez, termelőkhöz. Hiszek abban, hogy – akárcsak a médiatartalmakban, a bor esetében is egyre többen kíváncsiak a minőségre. Az Országos Bortúra is egy szerelemprojekt.
