Az idei Európa Bajnokságon (EB) nem csak a pályán történtek drámai események – gondoljunk a dán Eriksen hírtelen szívleállására, és többszöri újra élesztésére -, de a lelátón is volt egy incidens, egy angol szurkoló zuhant le a lelátóról.
A Wembley Stadionban megrendezett Anglia – Horvátország mérkőzésen az egyik angol szurkoló a kezdőrúgással egy időben esett le a lelátóról, őt kritikus állapotban szállítottak kórházba. Szemtanúk szerint az angol drukker a betonra és a székekre esett.
Sajnos, a sporttörténelem során több olyan helyszín is van, ahol nézők sérültek meg, vagy vesztették életüket a lelátón, a tragikus események többsége a nyolcvanas években történt, arra az időre ugyanis teljesen amortizálódtak a pár évtizeddel korábban megépült arénák.
A korszerűtlen stadionok, az elavult biztonsági szabályok és a futball-huliganizmus öt éven belül három borzalmas katasztrófához vezetett a nyolcvanas években.
Bradford - égő stadion
1985-ben egy harmadosztályú meccsen Bradfordban kigyulladt az egyik lelátó faszerkezete, és ráomlott a tömegre. Összesen 56-an haltak meg.
A televízió jóvoltából már akkor tízmilliók követhették élőben, ahogy Bradfordba elszabadul a pokol. A tragédia a bérleteseknek fenntartott fedett tribün északnyugati sarkában kezdődött, előbb egy keskeny kis füstcsíkkal, amit később egy jóval hosszabb idejű, de már kifejezetten erős füstszivárgás kísért.
A tömött lelátón nem vették nagyon komolyan a dolgot, a füstbombák használata ugyanis már abban az időben igen elterjedt volt Angliában, és ezt is annak vélték.
Ám tíz perc után a füst helyén lángcsóva tűnt elő, és a korhadt fa meg a kátrány hatalmas lánggal kezdett égni. Később kiderült, hogy a Nyugat-Yorkshire-i körzeti tanács műszaki osztálya már 1984-ben is figyelmeztette az FC Bradford vezetőit, hogy a központi lelátó fagerendázata tűzveszélyes.
A bradfordiakhoz intézett levél egyebek között megállapította, hogy már egy vigyázatlanul eldobott cigaretta is bajt okozhat.
A Heysel-tragédia - leomlik a támfal
A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években egyre jobban terjedő futball hulliganizmus számlájára lehet írni.
1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39 szurkolót temetve maga alá; a tragédiában 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír drukker vesztette életét.
A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt. Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt, az olasz szurkolók által felhergelt angol huligánok betörtek az itáliaiak részére fenntartott szektorba, menekülésre késztetve azokat, a stadion omladozó oldalfala azonban nem bírta a nyomást és az emberekre dőlt.
A mérkőzést a tragédia ellenére tovább folytatták.
A tragédiát 2005-ben Lars-Christer Olsson, az UEFA akkori igazgatója „az UEFA történetének legsötétebb órájának” nevezte.
A tragédiát a magyar televízió (MTV) is élőben közvetítette, sőt az akkor még fiatal szociológust, Kéri Lászlót is behívták a stúdióba, ő pedig rendkívül higgadt hangon, tárgyszerűen elemezte a kialakult helyzetet.
A Hillsborough-tragédia - az 1600 fős szektorokban háromezren is lehettek
1989. április 15-én 15 órára hirdették meg a Liverpool FC – Nottingham Forest FA-kupa elődöntőt a Sheffield Wednesday pályáján, a Hillsborough Stadionban.
Az FA-kupa sheffieldi elődöntőjére érkező liverpooli szurkolókat a stadion Leppings Lane felőli oldalán öt szektorban szerették volna elhelyezni, amelyek egyenként 1600-1600 embert tudtak biztonságosan befogadni. A lelátórészt korábban 2200 főre tervezték, és éppen a katasztrófa előtt három évvel csökkentették a beengedhető szurkolók számát.
Fél órával a mérkőzés kezdete előtt a kapu mögötti 3-as és 4-es szektor már zsúfolásig megtelt, ám az utcán még mindig szurkolók ezrei várakoztak, hogy a forgóajtókon keresztül bejussanak. A meccs kezdetekor még számos Liverpool-szurkoló igyekezett bejutni a pályára.
A rendőrség megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözönlöttek az alagúton át a lelátók felé, éppen a 3-as és a 4-es szektorok felé. Ám a lelátók ekkor már zsúfolásig tele voltak.
Ahogy az újabb szurkolók benyomultak, az előttük állókat nekinyomták a pályát védő vasrácsnak.
A bent lévők közül néhányan a rácson keresztül próbáltak átmászni az üres szektorokba, vagy le a pályára. Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tömeg halálra taposta az áldozatokat, de valójában sokan már előtte, a kerítésnek nyomva fulladtak meg. Az 1600 főre hitelesített szektorokban háromezren is lehettek.
15 órakor elkezdődött a mérkőzés, ám nem sokkal később már halottak, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, végül 6 perccel 15 óra után a játékvezető lefújta a mérkőzést. A kapukat már későn nyitották ki; a halottak száma 96, a sebesülteké 700 fölött volt.
