Mindig izgatott, mit tudtak a hollandok. Mit tudott Rembrandt, Vermeer és a többi híres festő? Ha megállunk a képeik előtt, a mai napig magával ragad minket az általuk teremtett világ. Ahogyan azt is tudtam, hogy egyszer fogok írni egy regényt, amelyik a 17. századi Hollandiában játszódik, mesél új regénye születésének kezdetéről, a Törött tulipánokról a szerző, Mörk Leonóra.
Tavalyelőtt ugyanilyen forró nyár volt. Még mit sem sejtettünk a közelgő járványról, szabadon fel-alá utazgathattam Hollandiában, és egy verőfényes délelőtt ott találtam magam a Vliet csatorna partján, egy 17. századi vidéki udvarház előtt. Rajtam kívül épp egyetlen látogató nem járt arra, odafent a vakító kék égen kis felhők futottak a tenger felé, idelent ugyanez a fény-árnyék játék ismétlődött meg a házat körülvevő tó sötétzöld vizén. A tó tükrében megkettőződött az épület, a vörös téglából rakott falak, a sárga spalettás ablakok, a szobrokat ábrázoló falfestmények és a birtok nevének cirkalmas felirata, Hofwijck. Úgy éreztem, ilyen szépet még életemben soha nem láttam.
Odabent idős úr fogadott, és mesélni kezdett a ház eredeti tulajdonosairól, a diplomata-költő Constantijn Huygensről, az orániai hercegek titkáráról és a fiáról, Christiaanról, a legnagyobb holland tudósról, aki nemcsak a világűr titkait fürkészte, hanem műszaki megoldást keresett olyan hétköznapi problémákra is, mint hogy kirázza a lelkét a postakocsi és megfájdul a lába a lapos talpú cipőben. Láttam Christiaan gyerekkori zekéjét, a könyveit, a húga piros ruhás babáját, a konyhát, ahol ónbögréből tejet ivott, a padlást, ahol mindenféle gépeket fabrikált és ahonnan az éjszakai égboltot vizsgálta saját készítésű teleszkópjával. Láttam a portréját, amelyről hosszú, göndör parókát viselő fiatalember nézett rám szokatlan árnyalatú, világoskék szemével.
Később átsétáltam az almáskertbe, leültem a fűbe a fák alá, rágcsálni kezdtem egy elgurult almát, és arra gondoltam, ha nagyon csendben maradok, megpillantom azokat, akik valaha itt éltek. Így született meg a Törött tulipánok, Christiaan története, és a szerelméé, Helenáé, akiről egy ideig azt képzeltem, csak én találtam ki.
A Törött tulipánok az ő regényük, és a 17. századi Hollandiáé. A Vermeer képeiről ismerős világé, ahol lányok állnak az ablakon át beeső szelíd fényben, levelet olvasnak, tejet öntenek, virginálon játszanak, csipkét vernek, szeretni akarnak, és azt akarják, hogy szeressék őket. Ahol minden egyes tárgy egyszerre hordoz hétköznapi és szimbolikus jelentést. Ahol titkok nyomába szegődhetünk, és néha egészen mást találunk, mint amire számítottunk.
Ezt is olvasd el a szerzőről: