Lifta, az ősi palesztin falu, csendesen húzódik meg a Nyugat-Jeruzsálemet körülvevő dombok egyikén. Pontosabban már csak a falu romjai, hiszen a települést arab lakói elhagyták még 1948-ban, az első arab-izraeli háború idején.
Azóta omladoznak az épületek, romok mindenütt, a még az Oszmán Birodalom fennhatósága idején emelt boltíves, kupolás, terméskőből emelt magánházak, és szakrális épületek azonban még így pusztulásukban is tekintélyt parancsolók, régészeti értékükről nem is beszélve.
Most azonban az a veszély fenyegeti a még megmaradt romokat, hogy helyükre luxus apartmanokat, szállodákat és bevásárlóközpontokat építenek.
Egy izraeli-palesztin közös kezdeményezés viszont azt tűzte ki célul, hogy megmentik a maradványokat.
A romok nem csak építészettörténeti értékkel bírnak ( Palesztina hosszú évszázadokig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, az akkor emelt épületek pedig sok mindent elmondanak az adott korról), de egyfajta mementója is a 48-as konfliktusnak, amit mind a zsidók, mind pedig az arabok másként éltek meg, és emlékeik is eltérnek a korszakkal kapcsolatban. A mostani közös fellépés arra is alkalmas lehet, hogy közelebb hozza a két fél eltérő szempontjait.
Hatóságok macska-egér harca
Az izraeli földhivatal még májusban jelentette be, hogy a terület beépítésére pályázni lehet, ajánlattételre pedig már a napokban is lehetőség nyílt. 2012-ben egyébként az izraeli hatóságok már megakadályoztak egy hasonló beépítést, miután a bíróság kimondta, hogy bármiféle építési munka csak akkor kezdhető meg a területen, ha azt komoly régészeti feltáró munka előzte meg.
A pályázatot egyébként azon a májusi napon hirdették meg, amikor is az izraeli hadsereg 1968-ban elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, és Jordánia távozni kényszerült az óvárosi részből. A palesztinok ezért is gondolják úgy, hogy a döntés sokkal inkább politikai, és kevésbé van szó pusztán településfejlesztési kérdésről.
Lifta egyébként szerepel az UNESCO világörökségi listáján, mint a cím lehetséges várományosa; a pályázat ugyanakkor megosztja az izraeli hatóságokat is. Bár a földhivatal illetékesei azt állítják, hogy a folyamat elindításáéhoz minden szükséges engedély megvolt, és meg is van, Jeruzsálem önkormányzata ezt továbbra is vitatja.
Az izraeli régészeti hivatal 2016-ban felmérte a területet, az általuk közzétett eredmények alapján Antoine Raffoul palesztin-brit építész úgy véli, hogy „A falu már a Bibliában is szerepelt, a település a vaskorban már biztosan létezett, gyakorlatilag évezredes múltra tekint vissza, már csak ezért is megérdemelné, hogy megőrizzük”.
Lifta, a viszonylagos épségben megmaradt épületromok miatt úgy néz ki, mint egy szabadtéri múzeum, egyfajta skanzen, 77 épület még mindig áll, holott 1948 óta több mint 200 épület vált az enyészeté. A település fénykorában több mint 2500 embernek adott otthont, gyümölcsösök övezték, olívasajtoló, olajütő üzeme, két kávéháza, mecsetje, és borgazdasága volt. Azok, akik 1948-ig a lakói voltak, zömmel Jordániába, illetve a nyugati part palesztin településeire, a Jordán folyó túlpartjára menekültek.
Így emlékeznek az öregek
„A faluban hatalmas élet volt ”- meséli a Liftában született palesztin-arab Yacoub Odeh (81 éves). „Amikor el kellett hagynunk a települést, az emberek mindenfelé szétszóródtak. Elvesztettük egymás nyomait, a közösségünk megszűnt létezni ” – mondja az egykori családi ház romjainál. Yacoub Odeh, aki ma már Jeruzsálem egyik külvárosában él, most is hetente többször meglátogatja szülőfaluját.
Daphna Golan-Agnon, a héber egyetem emberi jogi professzora, aki a közös izraeli-palesztin kezdeményezés aktivistája, elmondta, hogy a régészeti hivatal felmérése bizonyítja, hogy Lifta megőrizhető, és az itt felhalmozott értékeket érdemes is megőrizni. „Egészen elképesztő – mondja -, hogy több mint 70 év magárahagyatottság után a falu, és az épületek még mindig egész jó állapotban vannak, bár a legtöbbnek csak a fala áll, de – ha akarat és kellő pénzmennyiség is rendelkezésre áll – gyakorlatilag a nagy része helyreállítható, megmenthető."
Ma az ókori romokat zsidók és palesztinok egyként látogatják, egyfajta „szabadidő-parkként” funkcionál a hely, a gyerekek a friss vizű természetes forrás által táplált kis medencében fürdenek, az idősebb asszonyok a kaktusz gyümölcsét gyűjtik össze, a tizenévesek pedig a fák árnyékában randevúznak.
A 92 éves Tamar Maor egyike volt a falu kevés zsidó lakóinak 1948 -ban. Az „arab családok” és a sajátjai közötti kapcsolatot „kiválónak” írja le. „Emlékszem arra a napra, amikor elmentünk - mondja, - Három-négy katonaruhás férfi kopogtatott az ajtón, és közölte anyámmal, hogy el kell mennünk. Kopogtattak arab szomszédunk ajtaján is. Sírtunk, megöleltük egymást és megígértük, hogy visszatérünk. Másnap mindannyian elmentünk, és gyakorlatilag soha többé nem láttuk egymást.”
Ezt is érdemes elolvasni: Tel-Aviv, a Bauhaus kedvelőinek Mekkája
