Kezdjük a beszélgetést a neveddel. Cholnoky Sára. Jóhírű családból származol, felmenőid között híres írók, tudósok, politikusok voltak. A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy szörföző lett belőled? Soha nem akartak komolyabb hivatás irányába terelni?
Az én esetemben nem volt családi nyomás, azzal foglalkozhattam gyerekként is, amivel akartam. Apukám kivételével, aki jogász, a közvetlen családomban mindenki orvos a felmenőim között, anyukám esetében volt elvárás, hogy ő is az orvosi egyetemen tanuljon tovább. Szerintem, pont ezért neveltek minket úgy a szüleink, hogy magunk válasszuk ki, mit szeretnénk csinálni. Én a sportban, a szörfözésben találtam meg a kiteljesedést, a szüleim mindig támogattak ebben.
Hogyan ismerkedtél meg a szörffel? És aztán hogyan lett belőled versenyző?
Gyerekként a nyarakat mindig Balatonlellén töltöttük. Édesapám is szörfözött hobbi szinten, ő állított rá minket gyerekeket először a szörfdeszkára. Később a síelés kapcsán kerültem be egy egyesületbe, ahol nyaranta vitorlás-, és szörftáborokat szerveztek, ott kezdtem el komolyabban szörfözni. Tizenhét éves voltam, amikor becsatlakoztam a versenyzésbe, elég későn, az utánpótlás versenyzőim között 9-10 éves gyerekek is vannak.
Sokan voltatok lányok akkoriban a szörfversenyeken?
Magyarországon alapvetően kevesebb a női szörfös, mint a férfi, külföldön viszont elég sok lány űzi ezt a sportot. Nem vagyunk egy szörf nemzet, az időjárási viszonyok nem nagyon kedveznek ennek a sportnak. Sokszor hideg van, a széljárás sem az igazi, ilyen szempontból nehezebb a helyzetünk, mint azoknak, akik a tenger mellett nőttek fel. Szerencsémre, női versenyzőként minden támogatást megkapok ahhoz, hogy fejlődjek és utolérjem a külföldieket. Detre Dia volt előttem, aki magyar lányként kétszer is kijutott ebben a sportágban az olimpiára. 2008-ban én még sehol sem voltam, 2012-ben már én is részt vettem a válogatóversenyeken és megfutottam a kvalifikációs szintet. De országonként csak egy női és egy férfi versenyző indulhatott. Végül 2016-ban már én képviseltem hazánkat Rióban és nemsokára, július 14-én utazom Tokióba.
Nekünk magyaroknak a szörfözés egy kicsit olyan, mint a síelés, külföldre kell utazni, ha igazi sportélményekre vágyik az ember. Te a világ mely tájain szoktál edzeni, amikor a Balatonon nem lehet?
A Balaton télen elég hideg, bár van, aki ekkor is szörfözik rajta, de azért edzésre nem alkalmas. Mi wind-szörfözünk, amihez jó szél kell. A Balaton sajnos nem egy szélbiztos hely, sokszor csak hidegfrontok környezetében alakul ki jó szél. Éppen ezért gyakran megyünk a tengerhez. Nyáron Horvátország, vagy a Garda-tó a bázisunk, a telet pedig Dél-Spanyolországban vagy Portugáliában töltjük, ahol szintén nincsen nagyon meleg, de egész évben lehet szörfözni. Általában úgy szervezzük, hogy nemzetközi csapatokkal együtt tudjak edzeni, mert Magyarországon az én szintemen nem versenyzik senki. Mindenképpen keresnem kell olyan külföldi edzőpartnereket, akikkel együtt tudok készülni a versenyekre.
A sok külföldi utazás költséges mulatság lehet. Hogyan tudod mindezt finanszírozni? Vannak szponzoraid?
A szövetség támogat engem, minden évben van egy válogatott program, ami kapcsán külföldi edzőtáborokba és versenyekre is megyünk. Nagyon nehéz ebben a sportágban szponzort találni, éppen ezért a 2016-os olimpia után úgy döntöttem, hogy elkezdek dolgozni. Szerettem volna egy normális életet magamnak, ezért egy időre abba is hagytam az élsportot. De nem bírtam sokáig, visszatértem a szörfversenyzéshez, de már munka mellett, mert nehéz csak a szörfözésből megélni. Nem könnyű összeegyeztetni a munkát a sporttal, de még mindig ez a legjobb megoldás.
Én egyszer próbáltam meg felállni a szörfdeszkára, de már a vitorla felemelésével is gondjaim voltak. Győzz meg engem kérlek, mitől jó ez a sport?
Szerintem, aki egyszer kipróbálja, és megtanul egy kicsit szörfözni, rákap az ízére. Nagyon jó a természet közelében lenni, a szörffel több kilométer távolságba el lehet jutni, egészen más perspektívából látja az ember a tájat, a vizet. Attól függ, milyen a felszerelésünk, lehet siklani a vízen, vagy felette repülni. Mind a kettő fantasztikus érzés. Aki erre ráérez, nem akarja abbahagyni.
Beszéljünk egy kicsit az olimpiáról. Tavaly előtt olimpiai kvótát szereztél, de tavaly nem volt olimpia. Várni kellett még egy évet a nagy megmérettetésre. Hogyan élted meg a karantén időszakát, tudtál edzeni?
A lezárások előtt pár nappal jöttünk haza Spanyolországból március elején. Akkor egy elég komoly program állt előttünk, nagyon sok versenyre és edzőtáborba mentünk volna. Aztán nem lett belőle semmi sem. Elég nagy sokkhatásként ért engem, de igyekeztem a jó oldalát látni a helyzetnek. Nagyon sok idő után először végre otthon voltam tavasszal, és egy picit le tudtam én is lassulni, több időt tölthettem a családommal. Budapesten lakom, sokat jártunk a Hármashatár-hegyre és a Normafára kerékpározni, futni. Szerencsések voltunk Magyarországon, mi nem voltunk teljesen bezárva a lakásunkba, mint például a spanyolok. Májusban el tudtunk kezdeni szörfözni a Balatonon, nagyon jó szelek fújtak. Az olimpia megrendezése körüli huzavona bizonytalanná tett minket, megkönnyebbülve fogadtuk a hírt, hogy egy évet csúszik a világverseny. Úgy éreztem, nem tudtam volna rendesen felkészülni rá Magyarországon. Persze plusz egy évet dolgozni, készülni, nem könnyű, ráadásul nálunk a szörfben nagy változások lesznek, ez lesz az utolsó olimpia, amelyen ezzel a felszereléssel indulhatok. Tokio után már csak három évem marad az új felszereléssel felkészülni a 2024-es olimpiára.
Mikor drukkolhatunk neked idén júliusban?
Július 14-én indulok, a versenyek 26-án kezdődnek. Nálunk az olimpián hosszabb a verseny, összesen hét napos. Úgy néz ki, hogy két napot versenyzünk, aztán van egy tartalék napunk, aztán megint két versenynap következik, majd egy újabb tartaléknap, és utána van a döntő. Általában öt napos szokott lenni egy versenyünk, de Japánban beraktak még egy-két tartaléknapot arra az esetre, ha nem olyanok a körülmények, a szél, és nem tudnak futamot indítani.
Milyen érzések kavarodnak benned, hogy már ilyen közel állsz a világversenyhez?
Izgulok, mert ez sok szempontból nem egy szokványos olimpia lesz. A Covid miatt teljesen mások a szabályok, korlátozva lesznek a lehetőségeink azzal kapcsolatban, hogy mit csinálhatunk. Mindent pontosan előre meg kell tervezni, előre be kell jelentenünk, mikor hova megyünk. Minden nap tesztelni fognak minket, különböző applikációk segítségével figyelik a test hőmérsékletünket. Már most el vagyok foglalva az adminisztrációs dolgokkal, amiket még kell csinálni az utazás előtt. Csak ezek után tudok maximálisan a versenyre koncentrálni. A héten lesz az olimpiai fogadalomtétel, amit nagyon várok. Eddig még soha nem szörföztem Japánban, tavaly mentünk volna egy másik világkupa versenyre oda, de sajnos elmaradt. Izgatottan várom, hogy kipróbálhassam a terepet.
Az edződ megy veled?
Igen, Utassy Loránd szövetségi kapitány a verseny előtt és alatt velem lesz, de ő később érkezik majd utánam és nem ott fog lakni, ahol én. Mindenképp elkel az edzői segítség, mert a versenyhelyszínek messzebb vannak a parttól, ahová elég nehéz eljutni. Motorcsónakkal visznek ki miket oda.
Szerinted, milyen eredményt érsz el majd az olimpián?
Mindenki ezt kérdezi tőlem, nehéz válaszolnom erre a kérdésre. Nálunk huszonhat női versenyző jutott ki az olimpiára, már az nagy szó, hogy a 20. helyen meg tudtam szerezni a kvótát. Szeretnék mindenképpen az első húsz között végezni, ami nem tűnhet egy annyira jó eredménynek. De tudva azt, hogy én még nem voltam Japánban, míg minden ellenfelem már többször készült ott, azt gondolom, így is nagy kihívás lesz. Ha nagyot szeretnék álmodni, azt mondanám, jó lenne a legjobb tizenöt között végezni. Érzem, ebben az osztályban, amiben most versenyzem, nem tudnék érmet szerezni, viszont esetleg a következő olimpián az új felszereléssel lenne rá esélyem.
Meddig lehet szerinted élsportolóként ebben a sportágban versenyezni?
Több sportoló is van, aki 40 éves korában még az élmezőnyben tud maradni és akár érmet szerez az olimpián. A szörf nem olyan sportág, mint az úszás vagy a torna, ahol nagyon fiatalon szép eredményeket lehet elérni, de viszonylag hamar abba is kell hagyni. Nálunk sokat számít a rutin, és az, hogy valaki régebb óta versenyzik. Én még egy olimpiát látok benne, aztán meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
