Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?
Úgy tudnám egészen röviden összefoglalni, hogy ez az időszak igazi újratervezés volt. Egy teljes nagytakarítással ért fel. Rengeteg dolog, amiről régebben azt hittem, hogy működik, szanaszét hullott, majd szépen újraépült. Összességében ajándékként fogom fel a ránk zúduló sok időt, amit a családommal tölthettem.
Nem fáztunk, nem éheztünk, hála Istennek a családunkból senkit sem veszítettünk el ebben a borzalmas járványban. Persze hiányzott a színházam, a kollégák, a darabok, de leginkább a próbák és a játék folyamata. A színpad számomra egyfajta lepárló. Bele tudok tenni, ki tudok játszani magamból mindent: jót, rosszat, örömet, bánatot. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az előadások a pszichioanalizist helyettesítik. Az elmúlt időszakban színház nélkül kellett élnem a mindennapjaimat, ami egy teljesen új helyzetet hozott létre. A színházcsinálás felpörget, intenzív állapotba hoz, zsigerekig jelen vagyok benne, de könnyen ki is tudok lépni belőle. A másik részem imád a kertben gereblyézni, fűrészelni, csavarozni, rendet rakni, főzni. Ezekben a kézzel fogható dolgokban is nagy gyönyörűségemet lelem. Most volt időm ezekkel is foglalatoskodni. A távoktatás nem volt egyszerű feladat, de ezt is megoldottuk. Nem vagyok egy nyavalygós típus, elfogadtam, hogy az elsős kisfiam nem mehet iskolába és segítségre van szüksége az otthon tanulásban. Mi nem vagyunk tanárok sem én, sem a férjem, ennek megfelelően mindent bevetettünk, ami csak eszünkbe jutott: könyörgést, zsarolást, jutalmazást, büntetést, ahogy gondolom, más családokban is.
Milyen hétköznapi tárgyakat tennél bele az időkapszuládba, amelyek nagyon jellemzőek a mai korra, a te életedre és 50 év múlva a leszármazottaid rácsodálkoznak majd a létezésükre?
Kézfertőtlenítőt biztosan, mert a maszk mellett ez a másik emblematikus tárgya ennek a korszaknak. Egy nyomtatót, amivel a kisiskolás gyerekemnek minden nap ki kellett nyomtatni a feladatokat. Hiába élünk az online világában, a ceruzával történő rajzolás, színezés, a kézi írás nagyon fontos a kisgyerek fejlődésében, a tanulásban. Betennék még a csomagba néhány kerti szerszámot – metszőollót, gereblyét, fűrészt – amelyek ebben az évben igen hasznosnak bizonyultak. A kertészkedés a friss levegőn nagy örömforrást, feltöltődést jelentett a bezártság idején. A saját életem egyik jellegzetes kelléke egy IKEA hokedli, ezen üldögéltem órákat a fiam mellett, amíg együtt tanultunk. Végül egy elemmel működő, ketyegő ébresztőórát is elküldenék a jövőbe, ami az idő múlását szimbolizálja. Az elmúlt hónapokban megszűnt rajtunk az idő nyomása, nem kellett időre rohannunk sehová, ugyanakkor mégis olyan gyorsan elteltek a napok. Néha azt sem tudtam, milyen nap van éppen.
Könyvek, amiket mostanában olvastál és amelyek megérintettek, és szeretnéd, ha az utókor is megismerné őket.
Nemrégiben a Libri irodalmi díj kapcsán Szabó T. Anna legújabb novelláskötetéből, a Szabadulógyakorlatból olvastam fel egy részletet. Nagyon megérintett ez a könyv, mindenkinek ajánlani tudom. Teljesen hétköznapi történetek, az írónő nem akar szándékosan fájdalmat okozni, mégis nagyot üt. De a novellák végén mindig ott van valamiféle feloldozás. Szabó Magda bármelyik könyvét is jószívvel ajánlom az utókornak. Az a fajta „élveboncolás”, amire az írónő képes számomra egészen kivételes. Olyan, mintha egy gombócot kapnál a gyomrodba, az igazság és a gyönyörűség egyszerre talál el. Francis S. Collins Isten ábécéje egy csodálatos könyv. A szerző világhírű természettudós, az egyik legfontosabb 20. századi tudományos vállalkozás, a humán genom projekt korábbi vezetője, aki életének egy pontján a hit felé fordult.
Úgy gondolom, nagyon nagy szüksége van az emberiségnek ebben a csilivili, egyszer használatos, ledobható világban a harmadik dimenzióra, a mélységre. Ebben segít a hit, a nem látható dolgokban vetett bizonyosság.
Gondolatok, jótanácsok Für Anikótól 2021-ből a jövő számára
„A soknál több az elég”. Meggyőződésem, hogy nem mindig magunkkal kellene foglalkozni, hanem egy jó üggyel. Ha az ember egy önmagánál fontosabb dologra talál, akkor egyszer s mind az élet értelmét is megtalálja, annak dacára, ha úgy tekinti is, hogy teljesen értelmetlen a földi életünk. Ez egy tanulási folyamat, nem megy egyik napról a másikra. A bennünk tátongó hiányt semmiképpen sem megvásárolható dolgokkal lehet betömni. Ott van például a hit. Ne szegje kedvünket, ha nem vakítóan fehér a ruha és egy-két ráncocskát fedezünk fel a szemünk sarkában, nem a reklámokban megfogalmazott élet a valódi élet!
Az Időkapszula rovát más interjúit itt olvashatod:
