• Az új dalod, a Hello az apropója a beszélgetésünknek. Annyira megfogott a melódia, a szöveg, a klip és nem utolsó sorban az, hogy Kökény Attilával  közösen éneklitek.

• Nagyon jóleső, hogy neked is ennyire tetszik. Egyébként ez eredetileg ez egy szóló nóta lett volna, de egy idő után azt éreztük, szebb lenne duettként és nekem állandóan az Attila ugrott be. Hiszen neki vannak ilyen nagyívű, szívszaggató, romantikus slágerei, vagyis az ő zenei világa nagyon passzol az enyémhez. Úgyhogy egyszer csak Moldvai Márk producer azt mondta: akkor legyen ez egy duett a Kökénnyel.

Kökény Attilával Fotó: Zséda Produkció

• Attila örült?

• Egy percet se gondolkozott, amikor felhívtam ezzel az ötlettel. Igazán jó volt vele együtt dolgozni, és nemcsak azért mert szép a hangszíne és remek énekes, hanem, mert nagyszerű zenész is. Arról nem beszélve, hogy nagyon helyes ember is, azt éreztem, hogy egymás jin-jangjai voltunk. Szóval mindazt hozta a közös munka, amit én beleláttam. Szerintem, ha valaki elképzel egy Kökény-Zséda duettet, annak pont így kell megszólalnia, mint amilyen ez a dal lett.

• Kinek az ötlete volt ez a Casablanca feeling?

• Alapvetően a rendezőé, Oláh Pistié, de nekem nagyon világom ez a korszak, és azt éreztem, illik a dalhoz is, úgyhogy én boldog voltam, amikor ez felmerült. Ha emlékszel a filmre, ott is egy csomó jelentben csak néz Ingrid Bergman. Nem beszél, mégis annyira kifejező. Ő és Humphrey Bogart gyakorlatilag a jelképei a be nem teljesült szerelemnek. A forgatás előtt újra megnéztem a filmet és annyira erős még mindig, semmit sem kopott a mondanivaló, ez a két csodálatos színész pedig süt a filmvásznon. Néha azt éreztem, mintha ez a dalszöveg menne a fejükben, amikor egymást nézik és rögtön megnyugodtam, hogy jó lesz a klipünk is.

https://www.youtube.com/watch?v=IHsIQYhzyxI

• Jó lett, három hét alatt már több mint egymillióan látták!

• Nagyon örülünk ennek! Ebben szerintem benne van az is, hogy régen készült ilyen klasszikus, romantikus dal, aminek szép a melódiája is, a szövege is.

• És ami mindenkit eltalál, mert mindnyájunknak van egy be nem teljesült szerelme, vagy egy fájó szakítása.

Így van. Azt hiszem, ebbe mindenki a saját történetét látja bele. A karakteremen is átjön, hogy azért én is megéltem kemény dolgokat. Nem tagadom, hogy nehéz időszakon vagyok túl, de már rég lettem ezt, és most nagyon jól érzem magam, boldog vagyok.

• Ha most beállsz azok sorába, akik azt mondják, nekik jó volt a 2020-as év…

• Beállok! Tudod, miért? Mert a koncertezés elmaradását leszámítva nagyon termékeny időszak volt, minden értelemben. Elkészült a lemez, Feke Pali felkért egy új koncert-show, a Csókkirály egyik szerepére, de a magánéletem is jól alakult. Aztán például még profibb lettem a konyhában – bár vidéki lányként eddig se volt gondom a sütés-főzéssel. Igaz kenyeret, talán egyedüliként az országban nem csináltam, de mindig minden elfogyott, amit az asztalra tettem, a húslevesemet pedig tökélyre fejlesztettem. És persze a legnagyobb öröm, hogy sokkal többet lehettem a fiammal is.

• Gondolom, ennek ő is örült, mert úgy tudom, nagyon jó a kapcsolatotok.

• Eddig mindig azt mondtam, anyának vagyok a legjobb, de a kamaszkor lehet, hogy felülírja ezt (ndevet). Néha azt érzem, elbuktam, de aztán a következő percben újra tud respektálni engem. A fiús anyuka szerep ebben a korban különösen vicces tud lenni, néha elképedek, miket talál szórakoztatónak, mivel lehet őt megnevettetni, de közben nagyon kedves, udvarias és szép dolgai is vannak. Egyik nap erős férfiasodást érzek rajta, másnap visszamegy kisgyerekbe – néha nem egyszerű követni ebben, viszont közben sokat tanulok magamról is.

Nagy tanítómesterek a gyerekeink. Azt hiszem, még ér pár meglepetés, mire túljutunk ezen a szakaszon, de valóban nagyon jó a kapcsolatunk, igazán érzem minden rezdülését, születésétől fogva és azt mondhatom, pont olyan, amilyennek elképzeltem őt.

Zséda lenyűgöző szépség Fotó: Zsólyomi Norbert

• A karriered is olyan, amilyennek elképzelted? Bevallom haragudtam rád, amikor kiléptél a Cotton Club Singersből, mert fanatikus rajongótok voltam, és fájt, hogy többet nem láthatom ezt a négyest. Mert ez a quartett valami egészen különleges volt.

• Édes vagy! Tudod, az az érdekes, hogy értelek ám. Mert mi négyen tényleg valami megmagyarázhatatlan egységben voltunk – és vagyunk egymással. Nem is tudom, hogy ez fizika, kémia, vagy valami spirituálisabb dolog, de a mai napig, próba nélkül, azonnal színpadra tudunk állni. Mégis, akkor ott húsz évvel ezelőtt azt éreztem, hogy mennem kell, hogy mást akarok. Kozma Orsival azért ők még sokáig életben tartották a zenekart, de jó érzés látni, hogy mára ugyanúgy mindenki megtalálta a helyét, ahogy én. Tehát a kérdésedre a válaszom: igen, olyan a karrierem is, ahogyan azt anno elképzeltem.

• Amit pedig egyfajta önigazolás is.

• Igen. És ez is óriási boldogság. Hogy a döntéseim nagyjából helyesek voltak az elmúlt két évtizedben. Persze nekem is sok időbe telt, mire megtaláltam magam, kellett csiszolódnom. Lassan éreztem rá, mi áll jól nekem, hogyan leszek önazonos. Sokáig az volt a prioritás nálam, hogy megmutassam, mennyire tudok énekelni, micsoda hajításokat teszek bele egy-egy dalba. Aztán az utóbbi három-négy évben ez a hangsúly áttevődött a mondanivalóra. De most ért össze bennem az, hogy a tartalomhoz az előadásmódom is maximálisan illeszkedjen. Ezen az albumom, ami épp a napokban jött ki, már teljesen azt tudom adni, ami én vagyok. Ezért a Szívizomláz talán a legfontosabb lemezem. Nagyon jó energiái vannak. Ennek az egyik legjobb példája a Csak a szívemet dobom eléd, amit elsőre vettünk fel. Próbának szántuk, de annyira jött belülről, hogy megtartottuk ezt a felvételt.

• Milyen volt a fogadtatása? Mert azért ez egy igazi rock szám, amit Vikidál Gyula énekelt anno.

• Elküldtük a dal szerzőinek, Presser Gábornak és Dusánnak, és természetesen Vikidálnak is az én verziómat és nagyon gratuláltak, ami elképesztően jóleső volt, de Gyula ráadásul egy olyan szép, érzékeny, érzelmes levelet írt, amin igazán meghatódtam. Óriási örömet okoztak nekem.

Az új lemezének borítója Fotó: Zsólyomi Norbert

• A Casablancáról már beszéltünk, a tavasszal megjelent dalodban a Flashdance elemeit látni, a Csak a szívedben pedig a Vissza a jövőbe autóját vezeted. Miért ez a retró feeling?

• Nem áll tőlem távol a nosztalgia, de azért a mában megszólaló visszanézés ez. Olyan dalokat szerettem volna, mint a nyolcvanas évek disco slágerei, hogy ne csak a testünk mozduljon a ritmusra, de a lelkünk is. Hogy a szívünket is elérje a zene, hogy sírva táncoljunk. Valami ilyesmit akartam. Az Életben maradni, ugyan abszolút nem a vírushelyzetre íródott, de mert pont a karantén alatt jött ki, talán mégis tudott adni pozitív energiát, egyfajta üzenetet, hogy túlleszünk rajta.

Veszteségekkel, mert mindannyiunknak vannak veszteségei, akár anyagi, akár lelki, akár egészségügyi értelemben, de azért a másik oldalon kapunk is ettől az egésztől valamit. Nem szeretném látóként feltüntetni magam, de ezt egy kicsit megéreztem. Nem a járványt persze, hanem azt, hogy gyorsan száguldunk, nagyon rossz irányba és a magam eszközeivel próbáltam a lassítást behozni az életembe.

Ezért a tavalyi kalendáriumom címe az lett, hogy Minimalizálj. Mert ott volt a levegőben, hogy muszáj változtatnunk. És lám, rá is lettünk kényszerítve. Sokat tanulhatunk magunkról ezekben az időkben. Nekem például az alkalmazkodóképességem határozottan fejlődött, pedig eddig is jó voltam benne. Mint énekes, nyilván a fel nem használt energiáimat új dalokba töltöttem. Mert nem akarok megállni, talán furán hangzik, de nincs időm megállni. Nem hagyhatom magára a rajongókat sem, és egyébként is azt gondolom, hogy egy előadó akkor érvényes, ha aktuális. Ezért figyelem a társművészeteket, a világban végbemenő változásokat, a híreket és ezekre reagálok, nemcsak úgy zenélgetek…