Diána két vidéki általános iskola pszichológusaként úgy látja, a kezdeti sokk, a karantén friss lendülete, a logisztika beállítása után a harmadik héten kezdtek el a szülők, a gyerekek és pedagógusok is igényt tartani a tanácsaira. Ez volt az a határvonal, amikor felerősödtek a konfliktusok mind a családi, mind a távoktatásban, vagy a felnőttek munkájában.
„Ahhoz képest, hogy vadonatúj helyzetben élnek a gyerekek, jól viselik. Az alsósok örülnek, hogy apával és anyával otthon lehetnek, több az együtt töltött idő. A nagyobbak a digitális kapcsolattartás miatt bírják még, bár kétségtelen, most jött el az idő, hogy a fáradás jelei mindenkin mutatkoznak” – mondja az iskolapszichológus.
Az is tény, hogy kézzelfogható a feszültség a bevásárláskor, a gyógyszertáraknál való várakozáskor, amikor emberek közelébe kell mennünk. Olyan helyzetet élünk meg, amihez nincs szilárd kapaszkodónk, nincsenek korábbi mintáink, legfeljebb háborús vagy katasztrófafilmekben láthattunk hasonlót. A jövőképünk is kicsit homályosabb lett, egyeseknek létbizonytalanságot hozott, mások a kontrollvesztést élik meg rosszul. Fontos, hogy ha nincsenek jól bevált megküzdési mechanizmusaink, feszültségoldó módszereink, próbáljunk újakat felfedezni, amelyek segítenek a stressz oldásában.
„A végzősök ugyan a virtuális kommunikációval aránylag jól el vannak, de számukra negatív következmény, hogy nem lesz ballagásuk, hiszen ez szimbolikus módon segíti őket abban, hogy lezárják életüknek ezt az időszakát és megnyissák a következő fejezetet, ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy valamilyen módon teret és lehetőséget nyújtsunk nekik erre” – hívja fel a figyelmet egy lehetséges gondra Diána, aki azt ajánlja, hogy számukra egy virtuális vagy akár későbbi időpontra halasztott ballagás jót tehet, ahol be lehet ezt a hiányt pótolni.
A szülőknek, akiknek most hihetetlen sok szerepkörben kell helytállniuk, azt javasolja, hogy ha eddig még nem történt meg, hívják össze a családot és struktúrálják át a mindennapjaikat, főként a házi munkát és kötelező feladatokat. Kapaszkodó lehet mindenkinek, ha akár táblázatba foglaljuk a következő hetek vagy hónapok menetrendjét. Most itt az idő, hogy valódi kis „üzemként” működjön a család, mert ha minden felelősség egy valakit nyom, előbb-utóbb borulnak a dolgok. Ahol ez működött korábban is, remek, de ahol nem, itt az idő arra is, hogy ezt az újfajta kommunikációt elsajátítsák tudatosan.
Később, a családi memoárok fontos eleme lesz az élmény, hogy közösen, együttes erővel képesek voltunk megbirkózni ezzel a helyzettel is. Ilyen módon adhatunk mintát gyermekeinknek a megküzdésről és a családi összetartás erejéről, amely később egyéni szinten, a saját küzdelmeiben is erőforrássá válik a számára.
Nem érdemes tabuként kezelni semmit, hiszen minden válasz biztonságot nyújt a gyermeknek, ha beszélünk róla. Az elhallgatás, titkolózás, „te még ehhez kicsi vagy” hozzáállás csak félelmet, szorongást kelt a gyermekben. Maradjunk tehát tudatosan a racionalitás talaján, kommunikáljunk gyermekünkkel őszintén a kialakult helyzetről és mutassunk jó példát neki arról, hogyan lehet és hogyan érdemes kezelni ezt.
Diána TIPPJEI: otthoni testmozgás, légzőgyakorlatok, meditáció, zenehallgatás, imádság, befelé figyelés, olvasás, színezés, kézműveskedés
Arra viszont mindkét szakember felhívja a figyelmet, hogy az iskolapszichológusok országszerte továbbra is várják a lelki támogatásra, tanácsra szoruló szülőket, gyerekeket és pedagógusokat egyaránt.
