A biliárd komoly történelemmel rendelkező sport, amely elegáns, nagyjai dollármilliókat keresnek sikereikkel, és igen, rendkívül szórakoztató is.
A biliárd Magyarországon az 1770-es évektől terjedt el, majd a kávéházi élet egyik fontos elemévé vált. Szabó Márta tanulmánya szerint általában profik játszottak, a nézők pedig fogadtak a végeredményre. Pénzéhes ifjakból lett hát a játékosok zöme, de olyan ismert emberek is szerelmesei voltak, mint Kazinczy, Petőfi vagy éppen Széchenyi, aki nagycenki kastélya színháztermét alakíttatta biliárdszobává.A biliárd mindig úri játéknak számított, bár ennek nyomai ma leginkább a versenysporttá nemesedett típusban fedezhetők fel. A versenyeken előírás a sötét szövetnadrágból, ingből, mellényből és csokornyakkendőből álló öltözet, de utal a régi eleganciára az asztalok míves kivitele is.
A hajdani stílusból a legtöbbet a snooker őrizte meg, mivel nehézsége és a szükséges felszerelés borsos ára miatt kevéssé szivárgott le a hétköznapi szórakozásba. A legelterjedtebb és legnépszerűbb típus, a pool biliárd viszont - bár kevésbé elegáns formában - kezdi visszaszerezni helyét a lakásokban és legfőképpen a kávéházak mai megfelelőjének számító szórakozóhelyeken.
A játékszabályok meglehetősen bonyolultak, így ehelyütt csak igen vázlatos összefoglalásukra nyílik lehetőség, csupán erre hagyatkozva senkinek nem ajánlatos asztalhoz állnia.
A sportágat három nagyobb részre bontják. Ezek közül a legkevésbé ismert a három golyóval játszott karambol, ahol lyuk nélküli asztalon a fehér golyó meglökésével - ez a biliárd minden változatában igaz - kell érinteni a másik két golyót. A legnépszerűbb típus a pool, ennek egyik, "nyolcas játék" nevű alfaja ismert a köznyelvben biliárdként. Ez esetben tizenöt golyóval játszanak, a feladat pedig azok bejuttatása az asztal hat lyukának valamelyikébe - természetesen a fehér golyó és a dákó segítségével. Az egyik játékos csíkos, a másik "teli" golyók lelökésével foglalkozik, a játék az utolsóként belőtt fekete golyóval fejeződik be. Annak ellenére, hogy az amatőrök között a 8-as játék dívik, a világversenyeken egy másik típusban, a 9-es poolban mérkőznek meg - egészen más szabályok szerint - a játékosok.
A sportág legelegánsabb, leglátványosabb és talán legnehezebb ága a snooker. A pálya itt is hatlyukú, de mérete sokkal nagyobb. Az asztalon tizenöt piros és hat színes golyó van. Eleinte egy piros után felválta színes és piros golyót kell "eltenni" a lyukakba. A színes golyók mindaddig visszakerülnek a pályára, míg valamennyi piros el nem fogy. Az egyik játékos hibájával szerez jogot a lökéshez az ellenfél. A golyókhoz pontértékek tartoznak, a belőtt golyók pontjai alapján alakul ki a végeredmény.
"Kocsmaszint"Éppen a biliárd újbóli elterjedése miatt ma már nagyon könnyű helyet találni a játékhoz. Számtalan kifejezetten e sportágra szakosodott szalon létezik, amik tulajdonképpen a sportterem és a szórakozóhely között félúton állnak. A profi - vagy ahhoz közeli - felszerelés mellett optimális, felülről érkező az erős fény az asztaloknál, és többségükben tilos a dohányzás is. Viszont sokszor késő estig nyitva tartanak, és nem kell lemondania az idelátogatóknak néhány pohár italról sem, ami, kár tagadni, hozzátartozik ehhez az úri sporthoz.
A pubok, szórakozóhelyek egy része is berendez külön biliárdszobát - még hogy eltűnt a híres kávéházi kultúra! -, de ahol erre nincs lehetőség, ott is sokszor helyet szorítanak egy asztalnak valamelyik sarokban. Érdemes is, mivel játékosok is jutnak szinte minden percre.
A legfontosabb az előírásos, szakáganként változó méretű asztal. A biliárdasztalok méretét hagyományosan angol lábban adják meg, a poolhoz 7, 8 vagy 9, a snookerhez 12 láb hosszú való. A tökéletes simaságról és vízszintről az asztal lapját adó pala gondoskodik. Fontos elem a posztó, melynek minősége, állapota is nagyban befolyásolja a golyó mozgását. A gumiból készült falakat is karban kell tartani, mert a legprecízebben begyakorolt lövés is célt téveszthet egy pontatlan asztalon. A játék helyigénye a dákó hosszának kétszerese az asztal minden oldalán. A dákó hossza 120 és 148 centi között változik, és általában a könnyebb szállíthatóság kedvéért két darabba szedhetők. A profik több különböző dákót is használnak egy mérkőzésen. A dákó bőrvégének krétázása is fontos tényező a játékban, különböző bőrökhöz más kréta való. A távoli, nehezen elérhető lövésekhez a szlengben "kapa" névre hallgató farúdra szerelt, magasított távtartót, hosszabbítót használnak. A golyók régebben csontból, ma egy christal nevű anyagból készülnek, és a kiváló játékhoz rendszeres tisztítást igényelnek. Az is fontos, hogy a világítás ne zavarja a játékost a célzásban, az asztalra egyenletes fény essen, és a golyónak semmiképpen ne legyen több árnyéka. Ha mindez megvan, már kezdődhet is a játék!
- Ronnie O'Sullivan háromszoros és egyben jelenlegi snookervilágbajnok tavalyi maximum brake-je - azazhogy rontás nélkül gurította lyukba az összes golyót - 157 ezer angol fontot ért. A tökéletes, 147 pontos menet kivitelezése minden versenyen hasonlóan nagy nyereményt jelent.
- Az egyetlen snookerversenyző mindeddig, aki hétszeres világbajnok tudott lenni, Stephen Hendry. Őt Steve Davis követi hat világbajnoki címmel.
- Egy snookerasztal szabványos mérete 3560x1780 milliméter, a golyók átmérője 52,5 milliméter, tehát az asztal nagyobb, a játékszer kisebb, mint a pool biliárdnál.
- A modern kori snooker leghosszabb frame-jét (játékát) Peter Ebdon és Graeme Dott játszotta a 2006-os világbajnoki döntőben, és több mint hetven percig tartott. A legrövidebb Ronnie O'Sullivan nevéhez fűződik, 1997-ben, alig öt perc húsz másodperces volt. A számok értelmezéséhez nem árt tudni, hogy a nagy snookertornák döntője 17-35 frame-ből áll.
T. G.
Fotó: Förster Tamás
A képek a Walhalla Club biliárdtermében és a Biliard Art által szervezett snookerversenyen készültek.
A cikk a Piac és Profit magazin 2008. szeptemberi számának NHD rovatában jelent meg.
