Bizony, hiú a 21. századi ember. Szentül hiszi, hogy az ő évszázada a szexuális forradalom csúcsa, avagy - a másik oldalról nézve a dolgot - a pornográfia legeslegmélyebb fertője.
Szeretnénk kisajátítani magunknak a pornográfia szót, pedig a bujaság ennél jóval ősibb krónika. És most nem a finom erotikáról beszélek, hanem a hús zabolátlan örömeiről.
Mi is jut eszünkbe arról, hogy reneszánsz? Újjászületés. A test is újjászületik, fellélegzik a középkori gótika átszellemült, halálra készülő alakjai után - lárifári. És persze csak finoman, ízlésesen teszi mindezt, mert Isten ments, hogy tudós költő szemérmet sértsen! - megintcsak újabb klisé.
Aki szembe akar nézni az igazsággal, először is vessen egy kutató pillantást annak az ártatlannak hitt középkorra!
Hallottak már IX. Vilmos hercegről? Aquitánia hercegi sarja - miközben két nagynénjével is szerelmi kalandokba keveredett-, egyik tollával fájdalmasan lírai epekedéseket írt úrnők után, a másikkal meg a dolgokat bizony "néven nevező", pornográf versikéket vetett lapra.
Szóval ennyit a prűd középkorról. A reneszánsz meg aztán különösen édenkertje az obszcén élceknek, az itáliai tudós költőkkel az élen.
Nincs is erre jobb példa tán, mint a mi Magyarországról "exportált", itáliai költőtanoncunk, Janus Pannonius. Az ő zsengéi ugyancsak 18 éven felül forgatandó alkotások. A legszelídebbet tán idézni merem: "Gertrúdnak hívott téged Germánia földje / Mert rúdnak szívós mestere vagy - csak ezért."
És ha valaki jóhiszeműen úgy gondolná, Csezmiczei Jánosunk megmaradt az ellenkező neműek vonzalmának megéneklésénél, az jókorát téved. Korlátolt költőnél mi sem volna szánalmasabb, mondja, miközben megénekli férfiöleléseinek önvallomásos ódáit.
Hogy miért is mondom el mindezt? Hogy lássuk, ahogyan az erotika sem csak a mesés régmúltban létezett, a pornográfia sem kizárólagos modern kiváltságunk. Kár is minden próbálkozásért, amivel eszményi magasságba akarnók emelni a dicső múltat.
Kép: Holland Virágiroda
