"Kettősség! Ösztön és tudat - tér és idő - véges és végtelen - forma és tartalom - álom és halál - élet és lét - fájdalom és gyönyör, csupa egy meg egy, amit össze kellene olvasztani, eggyé kellene forrasztani, hogy megértsük, átéljük, megnyugodjunk és boldogok legyünk "

Milyen jól megfogalmazza Karinthy az emberiség egyik legősibb dilemmáját: a kettőségek csábító és romboló erejét.

Az ókori szemléletre is jellemző már a dualista (kettős) gondolkodás. Platon például vallja, hogy az anyagi világ csak tökéletlen utánzata lehet az ideák világának.

Test és lélek- szakította  ketté az orvostudomány az embert. De vajon jó ez így?

Sokszor beteg a test, és nem leljük magyarázatát. Szinte feldaraboljuk négyzetcentinként, hogy ráleljünk az okokra, miközben a testi tünetek mögött pont az emberről felejtkezünk el. Pedig gyakran a lélek produkál elképesztő testi tüneteket.

Az ún. holisztikus szemléletű orvoslás végre kezd rájönni, hogy az ember egy - ahogy Karinthy is megfogalmazta - ezért nem szabadna szétválasztani erőszakkal ezt az egységet, hanem testet és lelket együtt kellene orvosolni.

A kettősség milyen sok tekintetben megfigyelhető az emberen-emberben is. Gondoljunk csak arra, mennyi páros testrészünk van - szem, fül, kar, láb stb.- és ezek mind mennyi betegséget vonzhatnak.

A lélek is gyakorta kerül a kettősségek feszítésébe: egyszerre szeretünk és gyűlölünk valakit. Van, amikor érzelmi hullámvasútunk felvisz, aztán a mélybe röpít. Vannak, akik (a bipoláris depresszióban szenvedők) egyszerre tapasztalják, és szenvedik meg ezt a kettősséget.

Kettőség adja a szerelem és a párkapcsolat alapját: férfi és nő. Hajdanán egyek voltak, vélték az ókoriak. Aztán Zeusz kettéválasztott bennünket, azóta keressük másik felünket. Néha reménytelenül.

De a Biblia egyik teremtéstörténeti verziója is ugyanezt a szemléletet vallja: Éva Ádám oldalbordájából született.                                        

Nem csoda, ha sokan csak áhítoznak a kiegyensúlyozott párkapcsolatra, míg mások nemi identitásuk játékszerévé válnak, és keresik az igazit.

Két nagy kettősség adja az emberi élet kezdetét és végét is: élet és halál. Egyik végponttól tartunk a másik felé, és megtapasztaljuk, milyen gyermeknek, ifjúnak, középkorúnak és öregnek lenni. Ez utóbbi, akár keserű tapasztalatokkal is gazdagíthat, ha olyan kultúrkör részesei vagyunk, amely feleslegesnek bélyegzi meg az idős embereket.

S hogy miért választottuk e héten a kettősséget az Életforma vezérfonalául?

A nap május 21-től június 21-ig az ikrek jegyében tartózkodik. Az ikrek jegyű ember magában hordozza a kettősséget: állandóan önmagával vitatkozik, egyik énje próbálja a másikat meggyőzni. Állandó kételkedő, szép szimbóluma hitetlen Tamás, aki állítólag ikrek jegyű volt, és csak hitte el Jézus feltámadását, mikor megtapintotta sebeit.

Van egy olyan elképzelés, amely szerint az e jegyben születettekben, egy nappali, tudatos, szavakkal kifejezhető, s egy éjszakai, tudattalan, belső lelki életet élő lény lakozik. E kettősségük gyakran tetten érhető gyermekkorban, amikor még kevéssé tudják szétválasztani az álmot és a valóságot.

Ha tükörbe nézünk, a mi kultúránk azt hiszi, valódi énünket látjuk. Az ősi társadalmi viszonyok között élők viszont úgy vélik, hogy a kép, ami megjelenik az egy másik szellem. Én és valami más.

Igen, sokan így vagyunk identitásunkkal és szerepeinkkel. Mintha szétesnénk különböző emberekre és szerepekre. Személyiségünk és egészségünk alapját pont az adja, hogy ezeket mennyire sikerül integrálni.

Ismerünk a pszichiátriai betegségek közül is olyanokat, amelyek azt jelzik, az emberek egy részének ez nem sikerült. A skizofrén ember például képtelen a valóságot saját énjétől megkülönböztetni, és szerepei, énjei is szétesnek. Örök álomvilágban él.

Vannak olyan személyiségtípusok, akik jól működő életet tudnak kialakítani akár többfajta, látszólag ellentétes szereppel is: egy nappalival (pl. egy rendes családapa, hivatalnok) és egy éjszakaival (a művész, a dorbézoló), és ezek tökéletes összhangban működnek. Vagy gondoljunk a titkos ügynökök életére. Ők ezt mesteri fokon űzik.

Mások, mint pl. a szintén ikrek Leonardo da Vinci szent képeket készít, és templomokban dolgozik, miközben valósággal elmerül a dorbézolásban és kétes kapcsolatokban. Furcsa kettősség, hogy egész életében kétségbeesetten vágyik valamiféle önazonosságra, hogy egységes legyen személyisége.

Sokan jól eltitkolják a kettőséget életükben: mutatnak egy arcot (vagy többet is) a külvilág felé, és rejtegetik a valódit. Feltesznek egy sminket vagy egy álarcot, és nem engedik érvényesülni valódi énjüket.

Milyen sokfajta kettősség vesz körül bennünket, és lakozik bennünk. Bőven szolgáltat majd témát nekünk, és olvasnivalót Önöknek!

Kellemes böngészést ezen a héten is!