Nos azt javaslom, engedjük el a fantáziánkat és vizsgáljuk meg, a vízvezetéket leszámítva honnan vehetnénk vizet, és mire használhatjuk?
Mielőtt megvalósítanánk merész terveinket, kalkuláljuk ki, mennyi vizet használunk föl a wc öblítésére, valamint a kert öntözésére, autó mosásra, stb. Meghökkentő összeg jöhet ki, ha a csatornadíjjal növelt egységárral fölszorozzuk a vízfogyasztást.
Nézzük meg, mi az a számunkra ésszerű megtérülési idő, aztán fogjunk neki a munkának!
Családi házak esetében kínálkozhat néhány lehetőség, ami műszakilag könnyen megvalósítható, és biztosan megtakarítást jelent.
A leginkább kézenfekvő megoldásnak az esővíz összegyűjtése és felhasználása kínálkozik. Kisebb költséggel jár a szabadban elhelyezett tartályok használata, de csak fagymentes időben lehet biztonsággal használni.
Ha egész éves működésre gondolunk, talajba kell süllyeszteni a készen megvásárolható tartályt, vagy magunk építhetünk e célból tárolóedényt. Fontos, hogy a tartály mellé külön fagymentes aknát kell készíteni a házi vízellátó készüléknek is. Azokon a településeken, ahol most áll üzembe a csatornarendszer, megfontolandó a kellően előkészített, egykori szennyvízgyűjtő e célra történő hasznosítása.
Az így megépítet rendszer elsősorban a kert locsolását, autómosást szolgálhatja, de ne hagyjuk ki a sorból a legtöbb vizet használó wc öblítését sem.
Ha szerencsénk van, a meglévő vízvezeték kevés átalakítással leszakaszolható, és csekély ráfordítással alkalmassá tehető a hálózattól független működésre. Igen fontos, hogy beépítsünk egy a hálózati víz felé automatikusan záró visszacsapó szelepet a szakaszoló golyóscsap elé. A szakaszolást úgy kell elkészíteni, hogy a wc-k és kerticsapok egy független egységet képezzenek. Egész éves működéssel kalkulálva is lehetőség van csapadékszegény időszakban egy mozdulattal történő átállásra a korábbi vezetékes rendszerre.
Célszerű a leszakaszoló csap közelében elhelyezni a hidrofor elektromos kapcsolóját is. A szivattyú védelme érdekében szárazon futás ellen védett vízellátó eszközt vásároljunk.
Az ilyen módon megépített vízellátó rendszer gyűjtőtartályát az ereszcsatornával kell összekötni, egy durva szűrő közbeiktatásával. Gondoskodjunk a tartály építésekor egy túlfolyó elhelyezéséről is. A vizet a szivattyú előtt szűrni kell a zavartalan működés érdekében. A szűrőt könnyen kezelhető módon helyezzük el az időnkénti tisztítás végett.
Ahol még megvan az egykor már fölöslegesnek ítélt ásott kút, csendben kérjünk "tőle" bocsánatot, tisztítsuk ki, szivattyúzással élesszük újra a vízereit, és kitűnő szolgálatot tesz nekünk. Szegény, egykoron az olcsó és egészséges vezetékes víz áldozata lett, de akkor elfelejtettük bekalkulálni a folyamatos árnövekedést és a családi költségvetést napjainkban alaposan átrendező csatornadíjat.
A másik lehetséges, ám számunkra szokatlan megoldás a már felhasznált fürdőszobai víz újrahasznosítása, elsősorban a wc öblítésére alkalmas. Itt a keletkező szennyvíz külön elvezetése a feltétel, mert csak a mosógép és fürdővíz felhasználása ajánlott, ülepítés és klóros kezelés után.
Az utóbbi időben egyre több példát látok környezetemben az új családi házat építők között, hogy két párhuzamos vízvezeték rendszert építenek ki a házban, fúrt kútból kiszolgálva a tisztálkodás, mosás, öntözés vízszükségletét, és külön a konyha, valamint a mosdókagyló (fogmosás) ellátását.
Bármelyik megoldást választjuk is, a családi kassza védelmén túl, legyünk elégedettek önmagunkkal, mert egy hangyányit hozzájárultunk vészesen apadó vízkészletünk védelméhez.
A cikk szerzője: Kiss Zsigmond
