A járvány kitörése előtt egy évvel jártam Granadában, s az utazás emlékei olyan mélyen megmaradtak bennem, hogy az elmúlt egy évben gyakran belőlük merítettem erőt a bezártság elviseléséhez. Ott élő ismerőseimnek köszönhetően a kötelező turistaprogramok teljesítése mellett, lehetőségem nyílt bepillantani a helyiek életébe és megismerni egy kicsit a szokásaikat. Életörömük, nyitottságuk lenyűgözött, s az egy hetes ott tartózkodás alatt mély barátságok ugyan nem tudtak kialakulni, de akikkel találkoztam, közel kerültek a szívemhez. Granada a koronavírus járvány berobbanása előtt a turizmus fellegvárai közé tartozott, az év bármely szakaszában turistacsoportok garmadával lehetett találkozni a város nevezetességeinek közelében. De valahogy ez egyáltalán nem volt zavaró. A színpompás látványosságok elterelték a figyelmet a sorban állásról, a hangzavarról és a kaotikus helyzetekről. Bárhová nézett az ember, valami érdekes épületrészleten akadt meg a szeme. Az utcákon filmekbe illő jelenetek zajlottak, s ha kérdésünkkel odafordultunk egy helyi lakoshoz, biztos, hogy az egész életét elmesélte nekünk.
Könnyű az itt lakóknak boldognak lenni – gondolhatnánk – hiszen egy olyan városban élnek, amelynek földrajzi fekvése több mint tökéletes. Harminc kilométerre találhatók a hegyek, a Sierra Nevada még nyáron is hófödte csúcsait tiszta időben a város minden pontjáról megcsodálhatják. A „havas hegység” egy védett nemzeti park, Granada polgárainak mindennapi sportjává vált a kirándulás, a túrázás, télen pedig a síelés. A tenger is közel van: a Sierra Nevada hegyein átkelve 70 kilométer autózás után juthatnak el a legközelebbi strandokig. Egy ilyen környezetben a nyári 40 fokos kánikulát is mosolyogva tűrik, míg mi, az ide látogató turisták hűvös templomokba, lesötétített szobákba menekülve küzdünk a hőséggel.
Alhambra
Ha Granada, akkor Alhambra. Spanyolország leglátogatottabb műemlék-együttese rémisztőnek tűnhet a turista tömegeket messze elkerülni vágyók számára. Mert kíváncsi turisták csoportjai az év minden időszakában folyamatosan ide özönlenek, éppen ezért érdemes a belépőjegyünket hetekkel a látogatásunk előtt interneten beszerezni. De ha már az erőd falain belülre kerültünk, egy elvarázsolt világgal találjuk szembe magunkat. Csak ámulunk és bámulunk a mór és a keresztény építészet és kertművelés eme lélegzetelállító csodáján. A XIII. században mór uralkodók kezdték az építését, majd épségben túlélte a mórok elleni keresztes háborút, később V. Károly egy fantasztikus, reneszánsz stílusú palotával egészítette ki. Órákat tölthetünk el barangolva a múltban, minden egyes teremnek, toronynak, udvarnak, kertnek külön története van.
Flamenco
A flamenco nem csupán zene és tánc, hanem évezredes hagyomány, amely generációkról generációkra száll. Az andalúz cigányok lelkének tükrözi vissza, amit a flamenco estek során a táncosok mozdulatai, az énekesek rekedtes hangjának rezgései adnak vissza. A keresztény hódítás után, a XV. században, a granadai cigányokat a Sacromonte dombjára telepítették, ahol a domboldalba vájt barlangházakban éltek és néhányan még élnek most is. A fehérre meszelt barlangok nyáron hűvösek, télen melegek, az ott élőknek csodálatos panoráma tárul a szeme elé: rálátnak az Alhambrára és Granada egy része a lábuk előtt hevert. Ma ezek a lakások egy család kezében vannak, a házakban múzeumot működtetnek és esténként flamenco előadásokat szerveznek ide.
Egy csepp Marokkó
Granada bazár negyede pont olyan, mintha a közeli Marokkó bármelyik városában járnánk. A szűk sikátorokban a bőráruk jellegzetes szaga keveredik az egzotikus fűszerek illatával, a keleti stílusban berendezett éttermek, kávézók teraszán férfiak vizipipáznak, s még a turisták is kézzel eszik Marokkó nemzeti eledelét, a Tajine-t. A boltokban különböző korok és kultúrák mosódnak egybe, óriás ezüst Buddha szobrot ugyanúgy lehet kapni, mint az Alhambra fotójával díszített helyi souvenir tárgyakat, vagy arab cserépedényeket, csempéket.
Albaicin, a régi mór városnegyed
Mintha 500 évet mentünk volna vissza az időben! Az Alhambrával szemközti dombon található negyed romantikus terei, szűk utcái, virágokkal díszített, fehérre meszelt homlokzatai megőrizték a múlt hangulatát. Ez a város bohém negyede is, tele van utcazenészekkel, amatőr és profi flamenco táncosokkal, akik egész estés utcai előadásokkal szórakoztatják az ide látogatókat. Feledhetetlen élmény az Albaicin kilátóhelyéről megcsodálni a naplementét, ahogy a nap sugarai végig pásztázzák az Alhambra falait, majd lebuknak a horizont mögött.
Tapas bárok és társaik
Granadában még őrzik a régi tradíciót: ha sört, bort rendelünk egy bárban, vagy étteremben, az árában benne foglaltatik egy mini tapas tál, hogy jobban csússzon az alkohol. A spanyol konyha legjellegzetesebb fogása bármi lehet – sonka, sajt, zöldségek, olivabogyó, kenyéren – amit falatnyi adagokban szolgálnak fel. Garnada belvárosának főutcája, a Calle Navas dugig van tapas bárokkal és napi menüt kínáló éttermekkel. Sok helyen hatalmas sonkák lógnak a gerendákra illesztett sonkafogason, a sertés hátsó combjából több hónapos érlelés után készült serrano sonkák, a sonkaérlelésre kiválóan alkalmas klímájú sziklás hegység, a sierra után kapták a nevüket. Ebéd időben, munka után, és az esti órákban is megtelnek az éttermek, bárok helyi emberekkel: három generáció tagjai ülik körbe az asztalt és jóízűen fogyasztják el együtt ebédjüket, vacsorájukat.
Kirándulás a hegyekbe
Egy óra autózás után jutunk el a Sierra Nevada hegység déli lankáihoz, ALPUJARRAS vidékére, ahol lélegzetelállító táj tárul elénk. Kacskaringós hegyi úton haladunk felfelé, körülöttünk kihalt táj, a homokszínű talajba a hideget és a meleget egyaránt jól tűrő, szívós növények kapaszkodnak bele. Kilométereken keresztül sehol egy ház, csak az ég felé meredező hegyek. Az első települések: Pampaneira, Capileira, Bubión, a hófehér homlokzatú házakból álló hegyi falvak belesimulnak a hegyoldalba. Meredek utcáikon, a hosszú lépcsőksorokon nehezen kaptatnak fel az erre felé túrázó látogatók, akik jól megérdemelt jutalomként ízletes helyi specialitásokat fogyaszthatnak el a kockás terítős kis éttermekben. Capileira leghíresebb nevezetessége egy csoki manufaktúra, ahol rengeteg féle, jó minőségi csokit kóstolhatunk meg és vásárolhatunk. A legfinomabb a helyi fügéből és mandulából készült csokigolyó.
Ha szeretnél gondolatban tovább utazni velünk, ezt is olvasd el!
