Bár sokszor nem szerettem a gimnáziumban a tanáraimat, nem nagyon volt eszközöm velük szemben. Ha cseszegettek, hallgattam, igyekeztem a pad alá süllyedni, hátha akkor előbb abbahagyják. A véleményemet még kulturált formában sem mertem volna megmondani, igyekeztem inkább kikerülni azokat, akiket nem szerettem - ez tűnt a legbiztosabb megoldásnak.
A mai kölykök nem ilyenek. Hogy ennek mi az oka, azt mindenki eldöntheti saját maga, nyilván egy szociológus-pszichológus is kevés hozzá, nem hogy én. Lehet a környezet változása, a szabadabb felfogás, a szülői nevelés, az új világ, a média, de még a globális felmelegedés is.
A tizenöt körüli fiú, aki néhány hete belerúgott a fizikatanárába, egy hülyegyerek. Meg az osztálytársai is, akik azon kívül, hogy videóra vették, nem csináltak semmit. Ja de, röhögtek is nagyokat. A tanár úr azóta már nyugdíjban, a parlamentben próbálnak kiokoskodni valamit, de ez nem lesz annyira egyszerű.
Csupán okulásul, azoknak, akiknek épp nincs iskoláskorú gyerekük, nézzük, mit tehet a tanár. Az a nem normális, amelyik tanítani akarja ezeket a büdös kölyköket.
Ha órán rosszalkodik a gyerek, beszól, zavarja a tanítást, rászólhat. És nagyjából ennyi.
Kiküldeni nem küldheti, mert ő tartozik felelősséggel érte, ha valami baja lesz, azért ő felel. Ha nem küldi ki, nem adhat igazolatlan órát, de amúgy sem érne vele túl sokat, mert csak több száz igazolatlan után fenyegetné a kölyköt a kicsapás veszélye.
Egyest adhat neki - néhányszor. Túl sokszor nem, mert a végén még megbukna, ami rontaná az iskola színvonalát, ami pénzmegvonáshoz vezethetne.
Beírhat az ellenőrzőjébe, de ezt is csak indokolt esetben, nem állhat a füzetecskében egy rakás "a gyermek viselkedésével zavara az óra menetét" bejegyzés.
Meg nem ütheti - bár apám még kapott barackot a fejére, ezért ma perre számíthatna az oktató.
Annak ellenére, hogy tiltja a házirend a mobiltelefon bevitelét az iskolába, a szülő megengedheti a gyerekének, hogy saját felelősségére nála legyen. Ki lehet rakatni a kölykökkel óra elején a tanári asztal szélére, de akinél van három, az úgyis videózni fog. Mert hogy ilyen is van.
Behívhatja a szülőt, aki valószínűleg megvédi tanárt ütlegelő csemetéjét, és egy laza vállrándítással szemberöhögi. Otthon pedig megbeszéli a gyerekkel, mekkora hülyék tanítanak.
Érdekes helyzet ez. A szociológus-pszichológus biztosan azt mondaná, az a gyerek, amelyik normális nevelést kapott, akivel foglalkoznak, aki szeretet kap otthon, nem viselkedik így. Ez az egyetlen, amiben bízhatunk. Nem azért, mert az összes tanár tökéletes, sőt. Én kevés olyannal találkoztam, akiért érdemes lenne kiállni. De ezért még nem rugdosnám meg őket, ahogy remélem, engem sem rugdosna meg senki ezért a pár sorért.
