Amikor tavaly bemutatták a Disney Mulan filmjét, nagy felhördülést okozott Kínában egy hatalmas baki: a film főhőse egy kör alakú emeletes lakóházban lakott, amelyet a helyiek tuolonak hívnak! Az európai és amerikai nézőknek persze semmi sem tűnt fel, hiszen többségüknek fogalma sincs arról, mi az a tuolo, és Mulan története is legfeljebb a kilencvenes évekbeli rajzfilmből lehet ismerős. De mégis, mi a baj Mulannal és a tuoloval? Én is csak akkor szereztem tudomást a problémáról, amikor Fujian tartományba készültem egy rövid kirándulásra. A válasz pedig a következő: Mulan legendája északon játszódik, míg tuolok kizárólag délen épültek.
Távolról szemlélve Kínát hajlamosak vagyunk homogénnek látni. Bár vannak törekvések az állam részéről, hogy valóban egységesítsék az egész országot, szerencsére még ma is sokféle népet és kultúrát lehet felfedezni a hatalmas területen, amit Kínának hívnak. Az egyik legérdekesebb történelmű népcsoportot a hakkák alkotják.
A hakkák eredetileg Észak-Kínából, Henan és Hubei tatományokból származnak, azonban az ott dúló háborúk miatt délre vándoroltak. Sajnos új otthonukban sem fogadták őket túl nagy vendégszeretettel. Állandó támadások érték őket, amelyek ellen úgy védekeztek, hogy agyagból vastag falú, erős, kör alakú lakóházakat építettek apró lőrés szerű ablakokkal. Talán az állandó ostrom miatt érezték úgy, hogy Dél-Kína sosem lesz a valódi otthonuk. Bár évszázadok óta élnek ott, a mai napig hakkáknak vagyis „vendégeknek” hívják magukat.
Fujian tartományban, ma is több ezer tuolo áll, és ezek többsége lakott. Jópárat megnyitottak a turisták előtt, és van olyan is, amelyet múzeummá alakítottak. Szerintem azok a legérdekesebbek, amelyekben még valódi élet folyik, az emberek ebédet főznek, végzik a dolgukat, idős bácsik üldögélnek a bejáratok előtt, és rosszallóan méregetnek minket, betolakodókat. De meg kellett tudnunk, hogy már ezek a helyek sem olyanok, mint akár csak tíz évvel ezelőtt.
Akkoriban ugyanis még mindenütt kacsák és csirkék rohangásztak, sőt disznókat is tartottak a szűk és zsúfolt, kővel kirakott udvarokon. Idegenvezetőnk sokatmondó fintorral utalt a szagra, ami természetes velejárója volt ennek az állapotnak. A villanyt is mindenütt bevezették a tuolokba, bár többségükben még ma sincsenek fürdőszobák.
A tuolok finoman szólva sem a legkomfortosabb lakóépületek. Az alsó szinten volt a konyha, ahonnan sűrű füst szállt fölfelé, amely feketére festette a gerendákat. Általában négy emberre jutott egy apró helyiség. Van olyan tuolo, amelyben néhány évtizede még ezren laktak, és mivel mindent lehetett hallani, amit a szomszédban beszéltek, valószínűleg nem sok magánélete volt az embereknek.
De maga a vidék is komoly kihívások elé állította a hakkákat. A hegyek közötti keskeny völgyekben sziklás, mocsaras, agyagos talajt kellett megművelniük. Az életben maradásért így nem csak a körülöttük élő ellenséggel, de a földdel is harcban álltak.
Mindezek után nem csoda, hogy a fiatal hakkák manapság otthagyják a tuolokat, és beköltöznek a városokba, ahol több a munkalehetőség, jobb iskolák és kényelmesebb lakások várják őket. A tuolok lakói ma többségükben idős emberek, akik már nem akarnak változtatni azon az életmódon, amihez hozzászoktak. Közben a turizmus is felfutóban van, egyre többen próbálnak abból megélni. Mindenütt hatalmas építkezések folynak, szállodák, új lakások, autópályák, a hegyeket összekötő hatalmas viaduktok épülnek. Valószínűleg, ha tíz évvel korábban jártam volna ezen a vidéken, akkor egészen mást láttam volna, mint most, és tíz év múlva az utazó megint egy egészen más világot talál majd a tuolok helyén.
