Vivi ma is fél hatkor kelt, ellátta a lovát Shadow-t, kivitte a legelőre, aztán indult dolgozni. Két tábla föld között tartott egy kis szünetet, hogy beszélni tudjunk.
A szüleim, a családom révén kötődöm a földhöz - kezdi a történetét. A nagyapám és az ő szülei is ebben nőttek fel. Jelenleg 30 hektáron gazdálkodunk, ennek fele saját, fele bérelt terület. A koránkelés nem újdonság számomra, szüleink munka előtt vittek bennünket oviba, gyakran mi voltunk az elsők. Aztán délután menni kellett még befejezni a munkát, amíg világos volt. Öcsémmel együtt szinte belenőttünk a traktorba. Még le se’ ért a lábunk, már hajtottuk. Isteni gyerekkorom volt!
Mindezek után hogyan kerültél iparművészeti gimnáziumba?
Jó kézügyességem volt, amire felfigyelt a rajztanárom. Ő javasolta, hogy jelentkezzek Kaposvárra a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumba divat- és stílustervező szakra. Előkészítőre jártam, ahonnan csak a legjobbakat vették fel. Bekerültem. Addig el sem hittem, hogy jól tudok rajzolni. Még a tanulmányaim alatt lehetőségem nyílt Milánóban is gyakorlatot szerezni. A divattervező, aki mellé kerültem, támogatott abban, hogy elkészítsem a terveimet. Együtt varrtunk és mindhárom ruhámat, amit ott készítettem, megvásárolták az üzletében. Felajánlotta, ha végzek az iskolában, menjek vissza hozzá Milánóba.
Tavaly, itthon még el kellett készítenem a vizsgamunkámat. A föld inspirált a tervezésben. Egészen pontosan a termőföldekről készült légi felvételek. A fantasztikus színek: egy repcetábla aranysárga árnyalata, a harsogó zöld búzatábla, köztük egy-egy szántó barnája, és ezek variációi. Több terv után végül egy kabátot és egy pelerint készítettem el. A vizsga sikerült, dicséretet is kaptam.
Milánó a divat egyik fővárosa, vártak oda vissza, ott tanulhattál volna tovább. Miért döntöttél mégis úgy, hogy itthon maradsz?
Tavaly nyáron kimentem az aratáshoz, álltam a föld szélén és rájöttem, hogy nem tudok elszakadni ettől. Ott jött el a pillanat, amikor eldöntöttem: nekem ez lesz az életem. Most egy mezőgazdasági gépésztechnikus képzést végzek el, jövőre pedig a mezőgazdasági mérnök-karra készülök.
Pár nap múlva már a Somogyvári Mezőgazdasági Zrt-ben, a szárítónál dolgozom, ahol tavaly nyáron is dolgoztam. Megvizsgálom a termést, amit behoznak, a nedvesség, a sikér és a fehérje tartalmát. Ha a szárítón éppen nincs munka, ki szoktak küldeni vizet hordani a traktorra, vagy az aratáshoz. Tavaly apa rosszul lett. Hívott, hogy most azonnal menjek ki hozzá. Szegény kifeküdt a gyepű szélére, én meg egész nap mentem a kombájnnal, mert az aratás nem állhat meg. Ősszel, amikor sok a csapadék, gyakran megsüllyednek a munkagépek. Van egy 330 lóerős traktor, azzal szoktam kihúzni őket. Én vagyok a mentőegység. Egyébként bármilyen munkát megcsinálok, bármilyen traktorral, vagy kombájnnal.
Milyen munkaidőben?
Látástól mikulásig. Megvárjuk, míg a reggeli pára felszárad, onnantól kezdve akár egész éjszaka is dolgozunk. Amíg a munka tart.
Mikor pihensz?
Amikor esik az eső. Vagy két szezon közt. Mi szezonnak hívjuk egy-egy növény betakarítási idejét. Learatjuk a búzát, de még nem jön a napraforgó aratása, ott van egy, másfél hét szabadság. Akkor tervezek, varrok magamnak és az ismerősöknek. Közben egy virágkötő tanfolyamot is elvégeztem. Nemrég megkértek, hogy készítsek egy koszorút. Tízig kint voltunk a traktorral a földeken, utána álltam neki a koszorúkészítésnek, egész éjszaka csináltam, hogy meglegyen másnap reggelre a temetésre.
Nyaralni nem igen járok, nem érzem szükségét. Tavaly például a Balatonra sem jutottam el, pedig itt van tőlünk 20 kilométerre. Nekem az a nyaralás, hogy minden nap kint lehetek a földeken, a természetben. Ha jó az idő, ott is lehetek fürdőruhában!
