Természetesen minden környezetnek más és más az értékítélete, ezért hogy mit fogadunk el, az rajtunk múlik. Az egészen kis gyermekek a felnőttek világában egoisták lennének, az alapján döntenek, amit az érdekeik megkívánnak. Minden olyan szituációban jól érzik magukat, amiben örömüket lelik, így megtapasztalják, hogy talán jó odaadni a másik gyereknek a játékot, a kekszet.

Három-, négyéves korukig nem is tudnak más alapján dönteni, csak így. Ahogy egyre több szociális tapasztalatot szereznek, egyre inkább képesek lesznek mások érdekeit is figyelembe venni. Úgy tízévesen képesek eldönteni, mi az, amit meg kellene csinálniuk, és mi az, amit muszáj. Ilyenkor már azt is tudják, hogy minden ember maga döntheti el, mit szeretne. 

Ezt egy kutatás is igazolta, amelyben hét és tizenöt év közötti gyerekeket vizsgáltak. Mindannyian két telefonhívást kaptak, első alkalommal egy barát kért segítséget, másodszorra pedig a nemrég a szomszédba költözött lány hívta moziba a gyerekeket. A hétévesek inkább a mozit választották, de az idősebbek 70-80 százaléka a kötelessége, a segítség mellett döntött.

A gyereknek tudnia kell, hogy a szülők szeretik, hogy fontosnak tartják, így egészséges önértékelése alakul ki. Ha tudja, hogy ő nem egy nulla, jobban bízik a valós értékekben.

Hogy mit szabad és mit nem, a gyerekek többek között a meséken keresztül tanulják meg. Pinokkió hazudott, megnőtt az orra, és lelepleződött. Egy másik történetben a pásztor állandóan azt kiabálja, hogy itt a farkas, és egy idő után senki nem ijed meg tőle. Amikor valóban jön a farkas, az emberek nem sietnek a segítségére. Ebből rájöhetnek, milyen következményekkel jár, ha hazudnak. Vagy magukat hozzák kellemetlen helyzetbe, vagy egy idő után elértékteledik, amit mondanak.

A szakemberek szerint a gyerek erkölcsi fejlődéséhez nem több információra van szüksége, hanem olyan környezetre, ahol érzi, hogy az egyik ember kiáll a másikért, felelősséget vállal a tetteiért. Érdekes, hogy a szülők és a gyerekek is a régi, hagyományos értékeket becsülik. Így fontosnak tartják a szorgalmat és ambíciót, a biztonságot, a hatalmat és befolyást.

A túl sok tévénézés biztosan nem tesz jót egy fiatalnak, aki azokat az értékeket követi, amiket példaképe képvisel. Ugyanez vonatkozik természetesen a túl sok internetre, ezeket a szülőnek korlátoznia kell. Manapság egyre nehezebb megtanítani a gyereknek, hogy mi a valódi érték, hiszen még egy szegényebb családban is sokkal több mindent megkap, mint kapott volna húsz évvel ezelőtt.

Ne feledjük, a minta a legfontosabb, csemeténk minden valószínűség szerint azokat a dolgokat fogja értékelni, amit mi magunk is. Ezért ha nem tetszik nekünk, amit csinál, először magunkban keressük a hibát, csak azután a gyerekben.