Ismerős? Nem csoda, hiszen a legtöbb magyar (és nem magyar) családban így néz ki az otthoni munkamegosztás. A feleség erején túl teljesít, főz, mos, gyereket nevel, teljesít a munkában, miközben a férfi még oviba sem szívesen viszi a kölyköket, mondván, szeret korán reggel bent lenni a munkahelyén, mert akkor tud nyugodtan dolgozni. Persze azért tisztelet a kivételnek.
A tapasztalatok szerint a nők gyakrabban kötnek kompromisszumokat, mint a férfiak. Általában ők azok, akik már nem tudják elviselni a koszos ablak látványát, akik összerámolják a szoba közepén hagyott építőkockákat, közben pedig porcicákat hajkurásznak.
Olyan, mintha még mindig dúlna a két nem közötti háború, mintha az egyenjogúság csak névleg létezne. Uta Meier-Gräwe német szociológus legfrissebb kutatása szerint ez valóban így van, legalábbis ami a bevásárlást és a főzést illeti: a nők csinálnak mindent, a férfiak semmit. A háztartásban azért segítenek valamit, de a nők ott is többet vállalnak.
Félreértés ne essék, ez az egész helyzet nem csupán a férfiak hibája. A nők előszeretettel büszkélkednek vele, mi mindent csinálnak, mi mindenre képesek, pedig néha egyszerűen hagyniuk kellene a dolgokat. Tudomásul kellene venniük, hogy a család életében nem mindenért ők a felelősek.
Ha nem lazítanak időben, a háromszoros terhelés, a munkahelyi, az otthoni, a gyerekekkel szembeni elvárások olyan nyomasztóak lehetnek, hogy akár depressziót, pszichikai kimerülést is okozhatnak. Úgyhogy jobb elviselni, ha csak két nappal később kerül sor a porszívózásra.
Amennyiben elszabadult otthon a pokol, próbáljunk meg beszélgetni. Ne veszekedni, és ne takarítani a férjünk helyett, hanem meggyőzni. Lehet, hogy nem sikerül, de egy próbát mindenképpen megér. Elmondhatjuk neki, hogy az a nő, akinek segítenek otthon, sokkal jobb kedvű, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. És még a szexuális étvágyi is nő, hiszen sokkal kipihentebb.
