Az A.P.A.! Galériába akár kiállítástól függetlenül is érdemes ellátogatni. A Horánszky utca 5. szám alatt kialakított kétszintes tér mintapéldája annak, hogy hogyan lehet ötvözni egy régi, "lepattant" épületet egy modernnel. Erre a legújabb és egyben leglátványosabb példa a Tűzraktár, mivel itt nemcsak egy épület részletet hagytak meg, hanem egy egész kiszuperált raktárt.

Az A.P.A.! esetében mindössze egy régi kémény mered a belső udvaron a magasba, de ez az egy elem annyira meghatározza a galéria összképét, hogy mára szimbólumává vált.

Ha besétáltunk a főbejáraton, és összebarátkoztunk a térnek ezzel a kissé eklektikus hatásával, akkor irány fel a lépcsőn, hogy becsöngessünk az első emeleti irodába. Ez délután kettő előtt nélkülözhetetlen, ha be akarunk jutni a tényleges kiállító térbe.

Ha ezzel is megvolnánk, és magunkra hagytak minket a kéttermes galériában, akkor kezdődhet a bámészkodás. Most, október 17-ig két magyar alkotó művein legeltethetjük a szemünket: Dolnik Miklós grafikáin és Szabó E. Tamás olajfestményein.

Ez utóbbiak különösen a társadalomnak azt a piciny szeletét fogják ámulatba ejteni, akik egyszerre megrögzött hódolói a festőművészetnek és a horgászatnak. Szabó ugyanis halakat fest, többnyire amint épp haláltusájukat vívják egy pecabot végén. A képek befogadásához azonban nem szükséges rendelkezni ennek az ősi hobbinak a mélyreható ismereteivel: a halak típusától és az épp adott horgászművelettől függetlenül bontakozik ki szemünk előtt a művész már-már fotónaturalista stílusa.

Ez a naturalisztikusság igazából csak a képek aprólékos kidolgozásában mutatkozik meg (itt köszön vissza a festő restaurátor múltja), de az objektív ábrázolást végül feladja a színjáték kedvéért. A vizet a kék számtalan árnyalatával festi meg, akárcsak az ezüst és a szürke ezernyi változatában pompázó halakat. Képeit nézve a fotónaturalista ábrázolás és az impresszionizmus összekapcsolódásából születő feloldhatatlannak tűnő ellentét jutott eszembe. Szabó ezt a két stílust fogja egybe festményein, ami kellemes perceket szerez a néző látóközpontjának.

A pecázás végeztével a másik teremben egészen új világ tárul a szemünk elé. Dolnik Miklós grafikái már nem annyira a szemet, mint az agyat gyönyörködtetik, ha sikerül felfedni szimbólumainak jelentését, s így kihámozni a lényeget zsúfolt, elsőre átláthatatlannak tűnő képeiből. Az erősen ironikus-szatirikus művekben groteszk alakok játszák el A Mester és Margaritát, Münchausen báró kalandjait, és hogy mi történik a néppel, ha megérkezik Moby Dick Budapestre. Képein nincsenek pozitív hősök, egy romlott világ fanyar humorral megfogalmazott kritikáit akasztották ki a fehér falakra. Groteszk tömegek vonulnak végig a 1981 és 2005 közt készült grafikákon, hogy "kifordítottságuknál" fogva jobban rámutassanak a valóságra, mint annak esetleges objektív ábrázolása. 

Nyitva tartás: K-P: 14.00 - 19.00; Szo: 11.00 - 18.00