Néhány hónap leforgása alatt kénytelenek voltunk igába hajtani a fejünket, s belátni, hogy a korábbi lazaságnak immáron vége: egy pihe a szőnyegen, egy nem megfelelően visszacsavart mustáros üveg vagy egy meggyfolt az asztalterítőn számára olyan fokú kiborulást eredményez, amit minimum egy percen belül orvosolni kell, különben égi s földi háborúk kitörését kockáztatjuk meg.

Rend és tisztaság, pontosan betartott napirend!-ez az én Bak gyerekem sajátossága. S mivel ez némely napon nincs harmóniában az én szertelenségemmel, akadnak súrlódások jócskán.

Hiszen a napi ötödszöri átöltözés-a nem teljesen makulátlan tisztaságú ruha problematikája miatt; vagy a nem megfelelő sorrendben a homokozóba helyezett játékok kellő fegyelmet igényelnek részemről, különben megkapom a fejmosást.

A Bak gyerekek ugyanis meglepően felnőttesen tudnak viselkedni, s a kritikákat is osztják a felkészületlen szülőknek:

"Anya, mondtam, hogy nem ebből a pohárból kérném a teát!" ; "Anya! Elárulnád, te most mit csinálsz?" avagy "Apa! Neked nagyon piszkos a körmöd!" s mi csak ámulunk, és azon törjük a fejünket, honnan e fejlett kritikai érzék?

De amit talán a legnehezebben lehet tolerálni Bak gyermekünknél, azt én nemes egyszerűséggel csak "befeszítésnek" hívom: ha ő ugyanis kitalál valamit, a végsőkig ragaszkodik hozzá. Semmi el nem térítheti, semmi meg nem változtathatja véleményét, még akkor sem, ha idő közben már ő is belátja, hogy talán nem jó az,amit kitalált  (például gumicsizmában lefeküdni).

Ilyenkor megmerevedik arca, szúrós tekintettel mér végig, s a nyomatékosítás jeleként ökölbe is szorítja csöpp kezét, miközben az "akarom", "megmondtam" és "nem" kifejezések sorjáznak folyamatosan.

Te pedig forrsz, kékülsz és lilusz, s közben azt mondod magadnak: "Türelem!