Mindössze a szokásos betevő kiflimért ugortam le a sarki kis boltba, amikor felfigyeltem a vérfagyasztó élménybeszámolóra. Marcsi, a vegyesbolt alkalmazottja éppen előző esti hőstettéről mesélt, meglepő nyugalommal. Elmondása szerint az esti zárás előtti időpontban, két egyforma öltözetű símaszkos férfi rontott be, és a napi bevételt követelte kemény határozottsággal. A mi kis 150 centis hősnőnk azonban halált megvető bátorsággal ugrott neki a hozzá legközelebb állónak, hogy a maszkot letépje róla. A jelentős magasságbeli különbség miatt azonban eredménytelen volt villámgyors akciója. De Ő a meglepett támadókkal még néhány percig vitatkozott, az "add ide a pénzt" sorsdöntő témán, majd a valószínűleg fegyvertelen és kezdő rablók a szópárbajt feladván - elmenekültek.
Hiába kiáltott segítségért, a több emeletes házfalak csak visszhangként verték vissza éles hangját.
Tegnap senki sem hagyott az utolsó pillanatra semmi vásárolnivalót, hogy a boltba leszaladjon. Egyedül volt. Én ugyan gondolkodtam, hogy a pogácsához való sajtért még leugrok...Talán jobb, hogy meggondoltam magam. Ha ugyanis hátulról betámadom őket, és két tűz közé beszorítjuk a maszkosokat, talán vérfürdő is lett volna belőle...
A helyzet persze csak így távolról nézve "humoros", dicsérve az eladó hidegvérét...
De mi van, ha a két támadó (akiknek persze a későn érkező rendőrök már gumibottal üthették a nyomát) - holnap máshol, és másképpen próbálkozik...?
