Ha megkérdezik, mi az életfilozófiám, habozás nélkül rávágom Salinger fent idézett sorait.

Én ugyanis úgy vagyok valahogy az értékekkel, mint a király, aki a körülötte lévő számtalan kincsből nem tudja a számára legkedvesebbet kiválasztani. Hiszen nehéz szavakba önteni, hogy mitől válhatok értelmes, boldog és kiteljesedett életet élő emberré. Mégis időről időre kísérletet teszek rá, életem nagyobb fordulópontjain.

Boldogság, család, egészség, szenvedély és a másokért való munkálkodás. Talán ez az öt érték, amit mindig igyekszem magamba építeni, és a környezetem felé kisugározni. Valamelyik mindig emlékeztet arra, hogy nem alakulhat ki egy teljesen felemésztő hiábavalóság érzés bennem.

Pszichológusok és filozófusok, költők, művészemberek és a vallások is olyan területekre hívnak bennünket, ahol számot kell vetnünk életünk értelmével. Életünk értékeivel.

Közülük is különösen kedves számomra egy olyan pszichológus, Viktor Frankl, aki három évig élt a koncentrációs táborok poklában, és itt kristályosodtak ki számára olyan alaptételek, mint például, hogy a szenvedés is lehet érték.

Szerinte napjaink egyik legnagyobb problémája az embereket fojtogató értelmetlenség érzete. Valami hatalmas űr van bennünk, amit nem tudunk kitölteni semmivel, ezért céltalanul és boldogtalanul ténfergünk az életben.

Frankl első hallásra meglepő dolgot mond ki: Mondj igent az életre!

Mégis hogyan?

Úgy véli, hogy életünk akkor lehet értelmes, ha értékeket valósítunk meg. Ehhez három út is elvezethet:

Segítségedre lehetnek az alkotói értékek, amelyek a cselekvéseidben, az anyagi és nem anyagi javak létrehozásában testesülnek meg. Vagyis a benned lévő elképzeléseket, saját értékeidet valósítod meg. Házat építesz, családot vagy céget alapítasz, könyvet írsz. Beteget ápolsz.

Nem hagyod elmenni a világ csodáit magad mellett!- erre figyelmeztetnek az élményértékek.

Minden érzékszerveddel fogadd be a világot és értékeit! Mesés kincsekkel leszel gazdagabb!

Ha, teszem föl zenét hallgatsz, és úgy érzed, megnyílik a föld alattad és menny is fölötted, akkor valódi élményértékekkel lettél gazdagabb. Ha valaki ezekben a pillanatokban megkérdezné: van-e értelme életednek, akkor rögtön válaszolnál: már ezért a pillanatért megérte élni. Akár most készen állok a halálra.

Ha valami megváltoztathatatlant kell elfogadnod, a sorsszerűség előtt kell fejet hajtanod, akkor hozzáállási értékekkel gyarapodtál.

Ezek az értékek az ember viszonyulását mutatják meg a megváltoztathatatlan sorshoz. Ezt a sorsot fel kell venni, mint egy keresztet, és viselni-hordozni kell. Ez már az öntranszcendencia világa.

Frankl szerint az emberi élet a szenvedésben is kiteljesedhet, hiszen amíg szenvedünk, addig vagyunk lelkileg élők.