Amikor megszületett, még ki sem tudta nyitni a szemét, de a férjem már a kórházfolyosón közölte: Kitekerem az összes pasas nyakát, aki udvarolni próbál neki.
Mosolyogtam volna én, kérem szépen, ha nem sejtettem volna tudat alatt, hogy ez halálosan komoly.
Hirtelen felderengtek kamaszkori éveim, amikor apám virtuálisan lekaszabolta egy pillantásával az összes udvarlómat, s sértődötten vette tudomásul, hogy lányát 14 évesen elragadta a káposztalevél-kór.
Tudniillik, hogy káposztalevél módjára borultam rá szívszerelmemre a nyílt utcán. Ő pedig, minő véletlen, épp arra találtatott autókázni. Jó időben, jó helyen- mondják erre.
Mert az apák féltékenyek. Mert az apák, Janikovszky Éva óta tudjuk, hogy imádják a lányukat, és tenyerükön hordják őket.
Hiszen állítólag ő fogja majd megkötni a hőn áhított pulcsit (ez nem történt meg), és ő bezzeg majd érteni fog az összes háztartási kütyühöz. Nem úgy, mint az anyja, aki félévi műszaki magyarázattal megsegített videó-továbbképzés után is meg akarta fordítani a videokazettát. Mert ugye a magnóban is úgy kellett. És akkor még nem is beszéltünk a dvd-ről...
Erre csak ráerősít idővel a leánygyermek, amikor juszt se akarja artikulálni az ANYA szót, viszont naponta százszor formálja piciny szájával az APA morfémát. Ha csörren a kulcs, vagy lát a miénkhez hasonló autót az utcán, már harsan is: APA-APA, és célirányosan rohan a nevezett delikvens vagy gépjármű felé.
Még néhány év, és gyakorlatban is kipróbálhatjuk, milyen is az Ödipusz-komplexus, amikor megszűnök létezni, sőt kineveznek utálatos vasorrú bábává, akivel meg kell küzdeni, hogy elnyerhesse a királyfi-apa kegyét.
Ahogy cseperedik, és ragadnak rá a fiúpalánták a játszótéren, egyre határozottabban látszódnak édesapa nevelési elveinek körvonalai, melynek lényegi pontjai a következők:
- Nincs bulizás 18 éves korig!
- Minden potenciális pasast be kell neki mutatni, hogy kellően tesztelje őket.
- És "ide ugyan be nem teszi a lábát valami tetkós, punktaréjú, füves arc, mert megismerkedik a tenyeremmel"
Én pedig helyeslően bólogatok, miközben arra gondolok: lesz ez még így se, drágám.
KV
