Így hát megértettem. A praktikus oldalát mindenképpen, hiszen olcsó és időtálló.
Aztán mégis tovább gondoltam...
Családi fotókat már én is tettem a falra: a szüleimét, gyerekeimét, a szeretteimét, az együtt töltött nyári élményekét, eseményekét... Jó rájuk nézni, szívmelengető, kedves látvány.
De mit keresek a volt anyósom falán, a volt férjemmel együtt, egy régi esküvői fotón?
És hogyan keveredett oda a volt sógorom, a volt feleségével?
És mit keresnek a "voltok", a jelenlegi asszonyokkal egymás mellett, alatt és fölött kirakva egy falon?
Az összes házasságok, összes gyerekeivel és a sosem látott dédunoka képével egy kupacban?
Valahogy még érteném, ha egy össznépi szeretet hangulatnak emléket állítva rendezte volna ezt a fotókiállítást... De így, hogy a "családi fal" szereplői még csak beszélő viszonyban sincsenek egymással... Egy kissé elképesztő!
Persze lehet, hogy éppen "családegyesítés" céljából lettünk mindnyájan felakasztva a szép szoba északi falára. Csakhogy ő nyugodt szívvel elénekelhesse: "Szeressük egymást, gyerekek...?!" Ezzel már úgyis elkésett...
Pedig tudhatná, feng shui könyvek nélkül is, hogy ezeknek a fotóknak ugyanolyan hatásuk van, mint a száraz virágoknak, a kellemetlen és tragikus eseményeket felidéző tárgyaknak. Mind csak halott energia! És az erőszakos beavatkozás összezavarja az emberi kapcsolatokat is.
Nem értem a "mamát". Úgy lógunk a hófehér szobafalon régi és új feleségek, mintha a fiai vadásztrófeái lennénk.( Lehet, hogy erre olyan büszke?)
De én se trófea, se tapéta nem akarok tovább lenni...!
És Te?
Nézz körül! Szerintem Neked se mindegy, hova akasztanak fel, - a tudtod nélkül....!
