"Az erőtlen csügged, az erős megállja..."- szól hozzám ez az Arany János idézet, emlékkönyvem egyik lapjáról.
A lehető legjobbkor talált meg.
Éppen a rádióban hallgatom, hogy a késelő fiú visszatért, és hogy az iskolaudvarán erőszakoskodtak egy fiúval hasonló korú társai.
Aztán döbbenve látom a tv-ben az igazságosztó verekedő szülőket, a csendes, ám halálos ütést mérő kamaszgyereket, a rendőrre lövöldöző eszét vesztett férfit. Az anyját és gyermekét, majd önmagát is elpusztító nőről már ne is beszéljek...
Mi történik körülöttünk? Minden csak az erőszakról, a megfélemlítésről és az agresszióról szól...
Pedig ha az "ERŐ" szót halljuk, annyi szép és felemelő dolog juthatna az eszünkbe.
A hatalmas nagy lelki erőnk, mely segítséget ad mindennapi küzdelmeinkhez. Amelyet naponta kell összegyűjtenünk és vele jól gazdálkodnunk, hogy holnap és holnapután is folytatni tudd... Amely gyakorta fogytán van, de nem teheted meg, hogy kimutasd - időnként gyenge vagy. Mert akkor baj van.
Amikor csüggedsz, vagy pillanatnyilag feladod, rögtön rajtakapnak és eltaposnak. Nem szeretik, ha fizikailag gyenge vagy. Rögtön kiszagolják, kicsi és vézna alkatod irritálja őket. Ha beteg vagy, kigúnyolnak, beléd rúgnak.
Célpontként megtalálnak, és azonnal letámadnak, megfélemlítenek.
Ha nekik úgy tetszik meg is erőszakolnak, és egy életre sebeket ejtenek rajtad. Mert olyan "marha" erősnek érzik magukat.
Pedig hidd el, hogy ez csak fizikai erő. A lelkük erőtlen, silány és üres.
Nehéz a gyenge ember sorsa. Manapság nincs is jövője. Főleg, ha ezt maga is elhiszi...
Üzenem a gyengélkedőknek, hogy néha azt a keveset is össze lehet kotorni, ha baj van. Össze lehet gyűjteni azoktól is, akik hagyják, és akik önként adják.
És a legfontosabb, hogy elhidd, az erő benned van...!
Csak találd meg! És akkor majd senki sem tud "erősködni" veled...
Ahogy Arany is írja:
"És tudod, az erő micsoda? Akarat, mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat"!
