Igen, a test (a szép test) szinte már kötelező elvárása a társadalomnak. Értékrendjének legtetején foglal helyet: legyél fitt, tökéletes, ápolt- majd mi (a szépségipar, az orvostudomány) segítünk, hogy energikus és fiatal maradj sokáig.

A szép test érték és előny. Ám hamar öregszik, idő előtt lejárhat a szavatossága, és idejekorán "megromlik". Sokan sokat dolgozunk ennek késleltetésére súlyzókkal, krémekkel, samponokkal, fogyókúrás tablettákkal.

És mi a helyzet az egészséges testtel?

Ezért már jóval kevesebb áldozatra vagyunk hajlandók. Csak néhány számadat:

• hazánkban az emberek több mint a fele (52%-a) szív - és érrendszeri betegségben hal meg,
• magyar lakosság legalább 30%-a túlsúlyos;
• az  alkoholisták tényleges száma fél és egymillió között van, a KSH legutóbbi hivatalos becslése 718 ezer,
• és minden negyedik ember küszködik valamilyen pszichiátriai problémával

Testileg-lelkileg lerokkant ország- nálunk (is) mintha érvényét vesztené az a gondolat, hogy az emberi élet a legértékesebb dolgok egyike.

Ma már nem újdonság, hogy a civilizált országokban a legnagyobb egészségügyi veszélyeztető tényező a társadalom viszonylagos szociális-gazdasági lemaradása, és ennek szubjektív átélése nap mint nap. Vagyis "a nekem miért nincs"- feszültsége, a viszonylagos lemaradás szorongató érzése; ha azt élem meg, hogy nem tudok megfelelő feltételeket teremteni a családomnak (mert nekünk nincs autónk vagy a gyereknek számítógép).

A szorongás pedig a test legalattomosabb gyilkosa, ami hosszútávon szó szerint magához vonzza a hazánkban is gyakori két betegségcsoportot: a depressziós és idegrendszerbeli tüneteket valamint a szív - és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az idegrendszer összeomlása viszont az önkárosítás melegágyává válhat, alkoholt, drogot, gyógyszereket kínálva fel "alternatívaként".

És akkor még nem beszéltünk azokról az értékekről, ami a természetben, környezetünkben rejlik, és létünk alapjai: a tiszta víz, levegő, föld, amin újabb és újabb sebek keletkeznek, tovább betegítve a modernkor emberét. Kipufogógáztól fuldokló asztmásokra, vegyszeres gyümölcsöt majszoló gyerekekre és sorstársaikra gondolok.

Nézem a reklámot, és mégis mosolygok.

Eszembe jut, amikor feltörekvő egóm, mint egy kis ördög arra biztatott, hogy váljak meg hosszú hajamtól. A fenekemig ért, gesztenyebarnán omlott a hátamra, apám legnagyobb büszkeségére, és az én legnagyobb bosszúságomra. Minden hajmosás és szárítás felért egy inkvizíciós kínzással.

Így a gondolatot hamarosan követte a tett, és drasztikusan megváltam tőle. Apám az első pillanatban szóhoz sem jutott, aztán ez az állapot vagy két hétig tartott, eddig büntetett ugyanis hallgatásával. A rituális hajgyilkosság, a kisgyerek-apa viszony megszűnését is jelentette.

Akkor még nem fogtam fel a jelentőségét: szülő-gyerek kapcsolat, az egyik legsérülékenyebb viszony. A szülő tükröt mutat, elvárásai vannak, jutalmaz és szankcionál. Egy személyben egy mini-társadalom. És a gyerek gyakorta lázad a társadalmi kötöttségek ellen.

De állandóan óvnunk kell intim kapcsolatainkat is, barátainkkal, házastársunkkal: őszinteség, titkok, kimondott és ki nem mondott érzések és gondolatok, játszmák- mennyi és mennyi felület, amin sérülés keletkezhet.

Az értékes dolgok a legsérülékenyebbek...