Ha őrületesen humoros történeteket akarunk olvasni, vajon ki más juthatna eszünkbe, mint a már 8 éve elhunyt Boncz Géza. Amikor annak idején a "Rádiókabaréban" hallottuk vagy a tv egyes műsoraiban láthattuk, valósággal sírtunk a röhögéstől. Egy sajátosan abszurd, asszociatív humor hazai megteremtője és virtuóz művelője volt ő. Szójátékai, szótömörítései pillanatok alatt elterjedtek széles körben, afféle városi folklór jelleget öltve.
"Azt mondják róla a barátai ebben a könyvben, hogy csak úgy szórta a poénjait, s adta mindenkinek, így aztán azok közkinccsé lettek, csak ő nem gazdagodott meg belőlük soha. Azon gondolkodom, hogyan is lehetett volna másképp. Olyan nincs, hogy az ember ül társaságban, szituáció kellős közepében, és ugye mindig szituáció van, eszébe jut valami, egy jó mondat, egy gesztus, és akkor azt nem mondja ki, nem mutatja, mondván, most nincs helyzet." - vall róla Megyesi Gusztáv.( 2007 - Boncz Dániel: Ilyen a Boncz! - Történetek Boncz Gézáról)
"Elmebeteg dolgokra volt képes a színpadon, az volt a mindene, hogy kiborítsa a partnert a röhögéstől."- mondja róla kollégája és jóbarátja Nádas György, akivel évekig együtt "humorizáltak".
Most "Az őrület határa" c. (1999.) könyvéből szemezgettünk néhány vidám írást, mindenki örömére, és Boncz Géza tiszteletére.
MEGTÖRTÉNT TÖRTÉNET
Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő - az őrület határát súrolja. Falról az egyik rokonom képe a tenyerembe mászik.A szöges cipőben futó kaland. Ajtó csapódás és tudom, Anyám kirándulni ment a hegyek közé az anyagi forráshoz..
Elindulok. A lépcsőházban jövök rá arra, hogy vannak még korlátok. Jó reggelt! - köszön a Házmester, és udvariasan megemeli - a feleségét.Elindulok.Egy rég nem látott barátommal akadok össze. Alig tudom zakóm gombját kiszedni a pulóveréből.
Elmondja: Van szép felesége, jó állása és egy Dunára néző - vízfejű gyereke.Még integetünk egymásnak, amikor elnyeli a tömeg.
Én is éhes vagyok. A vendéglőbe bemegyek, a bal 7-eshez ülök és elnyom az álom.
Arra ébredek, hogy megjött az eszem. Eszem, - töltött káposztát. Lassan fizetek és hazamegyek. Az ablakon kinézek, majd összesöpröm az üvegcserepeket.Közben odakünn hull a hó.
De inkább a hó hulljon, mint a legjobbjaink ...
PÁRIZSI TÖRTÉNET
Megtelt felügyelő felhajtja gallérját, pisztolyát csőre tölti, hóna alá dugja, majd kihúzza.
38,2 fok.Lázasan gondolkodik.Az asztalhoz lép, a fiókot kihúzza.Benne régi és ujjlenyomatok.Keresgélni kezd, aztán hirtelen abbahagyja.
Az eső halkan kopog.Ki az?Bátorság.Gyerünk.A lépcsőházban sötét.Fokról fokra halad.A kilencvenediknél derékszögben befordul.
A kapu nyitva.Mellette egy bűnöző.Mindkettőt becsukja.
Hallgatózik.A csendet valami megtöri.Visszaragasztja.Figyel.A tetőn a szélkakas és a bűntény esete forog fenn. Fel a padlásra. Nyikorgó kosárral ölében. Az első emeleten kékítőt oldanak.
Tovább. Serényen. A feljáró előtt dagadt ruhákba botlik. Másra hagyták.
Átlépi. Ajtó. 11-es. Berúgja. Hirtelen fénycsóva. Ez csak a világítóudvar lehet. Tűzoltólétrán le. Az utcán nyávog a macskakő. Úgy látszik éhes. Vendéglő. Megtelt, de azért bemegy.
A sarokban szamovár. De már órák óta. A ruhatáros néni, kinek férje tengerész, köt. Óránként négy csomóval halad. A dobogón megszólal a hegedű, annak nővére meg a brácsa.
Sztriptíz. Arc de Triumph. Arccal a melltartó felé. Ettől egy író eszét vesztve az utcára rohan. A felügyelő zavarában olvasni kezdi az Étlapot. ..
TAVASZ
Tavasz. Kinyílt az ajtó és beköszönt a tavasz.Vártuk. Gyerünk. A szabadba. Bakancs, turistabot. A Boka kirándul. Nemecsek is.
Mind zöld. Rét. Halkan megyek. Tarló zizeg a talpam alatt. Félek. Reccsenés.Jaj. Hirtelen szürke tömeg emelkedik a magasba. Egy nadrág. Valami lóga levegőben. Futásnak eredek. Köd előttem, ő utánam. Dobot hajítok hátra, azzal nem tud verebet fogni.
Lassítok. Dél. Megszólalnak a harangok. Majd Rómábamennek.Kocsma. Vendéglő. Gyomor negyed.
Bemegyek. Egy hang üti meg a fülem.Utána a gazdája. Új garázdát szánt az eke.Nocsak! Az asztal alatt munkálkodik a cimbalmos. Az egyik vendég letöri a korsó fülét. Mert hallgatózott. Távolabb alszik a széken egy kabát. És aki benne, Gyuri bácsi.
Kisettenkedek. Síkra, aztán buszra szállok. Mellettem egy kispolgár ül, kezében hurka, hogy legyen sütnivalója. A buszmegállóban az öv szerelmesen átöleli a nadrágot. Szorosabbrafogja. Ez derékszíj!
Továbbrobogunk. A sofőrnek kanyar humora van. Nem vette be.Most itt állunk. Gyalog. Tovább. Kertváros. Kerítés. Mögötte egy ismert botanikusnak virágba borult az elméje. A konyhanövény most zöldségeket beszél. Hogy a hentes ám a múltkor felvágott.
Beljebb. A városba. A téren két kisfiú önfeledten játszik. Kezükben gyerektáp. Énekelnek. Pép esténk lesz, ha egyszer majd... Elnézem őket egy darabig.
Ház. Folyosó, mindenütt. Tarisznya. Az ajtó. A kulcslyukon belesek. A vándorgyűlést most a konzervnyitó nyitja meg. Sokáig untatta, untatta. Már majdnem.
Mikor az utolsó percekben egy léggömb emelkedikszólásra. Elmondja: Üresnek érzi magát. Taps, leengedik.
Tovább. Leszáll az est.Minden leszáll. Szmog az éji bogár, az étteremben falnak. Park. Barátság.A padon Piroska simogatja a farkast. Távolabb miniszoknyában fázik Estike és magára húzza az olaszkát.
Boncz Géza emlékére
