Megkaptam az utolsó tarisznyát
Megadták hozzá a bizonyítványt
Anyám is elengedte a kezem
Elindultam, mert mennem kellett:
......
Nem kapkodva és nem csúszva
Senkin meg nem bukva, rátaposva
Hittel, szívvel, de meg nem hajolva
Belegyalogolni az álmokba
.....
Megláttam az első elágazást
Megettem az utolsó pogácsát
Magamba kapaszkodik kezem
......
Elindultam, mert élnem is kellett:
Megkapaszkodva és meg is csúszva
Sokszor elbukva, de nem taposva
Hittel, szívvel és térdig hajolva
Belegyalogolva az álmomba
.....
Szeressetek, megfojt a félelem!
Szeressetek, melegítsetek fel!
.......
Tudom, még rövid utat tettem meg
Tudom, szíved gyermekednek őrzöd meg
Tudom, melletted is csak elmentek,
De...Szeressetek, megfojt a félelem!
......
Szeressetek, melegedjetek meg!
.....
Megégetett immár a szerelem
Mert én nem mértem, adtam mindenem
Nem adagoltam, ráijesztettem
Félt élni velem, fájt a szerelmem
.....
Minden próbán elbukva, tanulva
Kincses ládát kutatva, felrúgva
Hittel, szívvel, futva és kapkodva
Felkoncolnám csodás álmaimat.
......
Értem már félénk mosolyod Anyám
Megértem miért halott Apám
.......
Élhetnék is már ennyi tudással
Megélhetnék már ebben a világban
Nem felejtve és nem emlékezve
Emberként csendben, nem verekedve
Csodára várva, reménykedve
....
Egyszer nekem is lesz egy gyermekem.
Gyermek, akik majd újból szeretnek
Gyermek, kit féltenek, megvédhetek
......
Tudod, magamnak már nem kérek én
Tudod, nekem is kell a sötétség
Tudod, nekem lenni is nagy veszély
...
Ne szeressetek, félek tőletek!
Felnőtt lettem, élnem is kellett!
