Kezdjük egy valóban friss hírrel: visszavonta eredeti törvényjavaslatát Böröcz László fideszes képviselő, mely azt célozta volna, hogy jóval a piaci ár alatt vásárolhassák meg a mostani önkormányzati bérlakásban élők az általuk lakott ingatlant. Most ezzel a lehetőséggel csak azok élhetnének továbbra is, akik a világörökségi besorolású területeken rendelkeznek önkormányzati bérleménnyel Budapesten. Az Utcáról Lakásba! Egyesület, mely tiltakozott az eredeti beterjesztés ellen, mennyire elégedett az elért eredménnyel?
Annak örülünk, hogy ez a teljesen abszurd javaslat nem kerül megszavazásra, de egyáltalán nem vagyunk elégedettek. Évek, sőt évtizedek óta várat magára egy olyan átfogó lakáspolitikai reform kidolgozása, amely végre hajlandó tudomást venni arról, hogy Magyarországon 3 millió ember él lakhatási szegénységben, és egyértelmű szándékot mutat arra, hogy ezt az állapotot hatékonyan és hosszú távon orvosolja. A magyar önkormányzati bérlakásrendszer jelenlegi állapotában is képtelen megteremteni a lakhatáshoz való jog feltételeit és legalább részben kiegyenlíteni a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az, hogy a hatalmas pusztítás helyett most „csak” kisebb károkozás történt, egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek. Az pedig, hogy az örökségvédelmi, műemlék-épületeket kiárusítják, részben azért felháborító, mert tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer kedvezményezettjeinek egy része is ilyen lakásokban él. Másrészt pedig ezzel a közös vagyonunkat, műemlékeket adnak magánkézbe, ami után senki nem tudja majd garantálni, hogy ezek megfelelőképpen karban lesznek tartva, vagy akár azt, hogy nem kerülnek lebontásra.
Melyek voltak az Egyesület legfőbb kifogásai az először beadott törvényjavaslattal szemben, és mi az, amit a jelenlegi, még a parlament asztalán lévőben kritizáltok? Mi jelentené számotokra a valóban megnyugtató megoldást?
A rendszerváltáskor Magyarországon a privatizáció első üteme olyan gyorsan és drasztikusan ment végbe, hogy elenyésző közkézen lévő lakásállomány maradt fenn, amely egy hosszútávú lakáspolitikai gondolkodás alapját képezhette volna. Ezzel a problémával azóta senki nem foglalkozott érdemben. Az önkormányzati tulajdonú lakások jelenleg mindössze az országos lakásállomány 3 százalékát teszik ki, ami, lássuk be, eleve szinte semmi az ország lakhatási gondokkal küszködő egyharmadához képest. Tehát most az eredetileg benyújtott módosítás ennek a 3 százaléknak a nagy részét, ezt a több tízezer lakást is durván áron aluli kötelező kiárusításra ítélte volna, tovább súlyosbítva az eddig is fenntarthatatlan helyzetet. 41 szakmai szervezet, köztük az Utcáról Lakásba! Egyesület egységes álláspontja szerint nem a kevés lakás felszámolására, kiárusítására, hanem az önkormányzati lakásállomány bővítésére lenne szükség.
Az önkormányzati bérlakások rengeteg olyan embernek biztosítanak otthont, akik amúgy nem tudnának a piaci áron lakást bérelni. Ennek a védőhálónak a megszüntetése a legkiszolgáltatottabbaktól vette volna el a lehetőséget a méltó lakhatásra. Ugyanakkor az önkormányzatokat egy olyan eszköztől fosztotta volna meg, amellyel az emberek legalapvetőbb szükségleteit tudják kielégíteni. A műemlékvédelem alá eső ingatlanok árun aluli magánkézbe adása helyett – ami többek között ugyanúgy felveti a közvagyon privatizálhatóságának problémáját is – megfizethető bérlakásokat kell biztosítani az ország egész területén. Ez hosszú távú, több év alatt megvalósítható projekt lenne, de a pozitív hatásai évtizedekre kihatnának.
A fideszes törvényjavaslat elleni tiltakozás most nagyon sok civil szervezetet megmozgatott, olyanokat is, melyek korábban nem is foglalkoztak a hazai lakhatási szegénységgel. Ti ugyanakkor vezető szerepet vittetek a kontesztálásban. Mi lehetett az oka, hogy nem csak a szociális szféra érintett civil szervezetei szólaltak fel a törvényjavaslat ellen?
A szakmai szervezetek egyöntetű véleménye szerint a törvényjavaslat, amely kötelezővé tette volna az önkormányzatoknak, hogy alacsony áron eladják az ingatlanokat, nyílegyenesen a lakhatási válság további elmélyítéséhez vezetett volna, az önkormányzatoknál pedig csupán a legrosszabb állapotú lakások maradtak volna, a legrászorulóbb bérlőkkel. A helyzet most is tarthatatlan, de ezek után egyenesen katasztrofális lenne. A lakhatási nehézségek, amelyeknek tudomásul vételéért és enyhítéséért most egyöntetűen kiálltak a szervezetek, már régen nem egy szűk réteg problémái Magyarországon: a pedagógusoktól az egészségügyi alkalmazottakon át a rendvédelmi szervek dolgozóiig sok mindenkit érint.
Lépjünk ki most az aktuálpolitikai mezőből (bár ebben a témában ezt eléggé nehéz megtenni), és nézzük meg, hogyan is indult az Egyesület? Ha jól tudom, A Város Mindenkié (AVM) csoportból alakultatok. Miért volt erre szükség? Egyáltalán mi indított benneteket arra, hogy a lakhatási válság (és azon belül is a hajléktalanság problémájának) kezelésére létrehozzatok egy egyesületet?
Az Utcáról Lakásba! Egyesület 2014 óta bejegyzett szervezet, és valóban A Város Mindenkié csoport aktivistáinak egy kis csoportja alapította. Az AVM-mel egyébként azóta is szoros szakmai kapcsolatban állunk. Itt az Egyesületnél abban hiszünk, hogy mindenkinek jár egy otthon, és abban, hogy a szociális munkának nem végcélja, hanem kiindulópontja kell, hogy legyen a méltó lakhatás. Mivel a hazai intézményi ellátórendszer nyilvánvalóan nem tud valódi kiutat nyújtani a hajléktalanságból, mi – bár egyelőre még kicsi szervezet vagyunk – a rendszer korlátait folyamatosan feszegetve azokat az egyébként állami és önkormányzati feladatokat látjuk el a fővárosi kerületekben, amelyre a központi ellátás nem képes.
Szociális alapú bérlakás-hálózatot működtetünk megfizethető árú bérlakásokkal rászoruló emberek, családok számára. Tesszük mindezt úgy, hogy eddig használhatatlan önkormányzati lakásokat újítunk fel és lakásügynökséget működtetünk magántulajdonú lakásokból. Ügyfeleinket szociális munkával támogatjuk, az Adj munkát! nevű csoportunkban pedig segítjük a hozzánk fordulókat a munkavállalásban. Szemléletformáló munkát is végzünk. Kiemelt célunk, hogy megváltoztassuk a hajléktalansággal szembeni előítéleteket.
Az Egyesület legfőbb partnerei az önkormányzatok, ez érthető is, hiszen ha ma Magyarországon valakit szociális bérlakáshoz akartok juttatni, akkor elsősorban hozzájuk tudtok fordulni. Mekkora az együttműködési hajlandóság a helyhatóságokban?
A lakhatási gondok enyhítése a társadalom minden tagjának közös érdeke, és ennek puszta belátásán túl szerencsére egyre több fővárosi kerület aktív együttműködő partnerünk is ebben. Az első kerületben a mi szakmai facilitálásunkkal indult meg a napokban a Budavári Lakásügynökség, amelynek példáját remélhetőleg több budai kerület is követi majd, és a belvárosi pesti kerületekkel szintén szoros szakmai együttműködésben vagyunk. Kunyhóból Lakásba! Programunk a IX., a X. és a XX. kerületben működik. A nagy és átfogó Fővárosi Lakásügynökség koncepciójának kidolgozásában, megvalósításában szintén fontos szakmai szerepet kapott az Egyesület.
Az önkormányzati szociális bérlakásokon kívül ezek szerint a magántulajdonban lévő lakásokra épülő lakásügynökség a másik lehetőségetek arra, hogy saját otthonhoz juttassátok hajléktalanságban élő honfitársainkat. Hogyan működik ez a gyakorlatban?
A koncepció nemcsak Nyugat-Európában elterjedt, a Magyarországnál jellemzően gyengébb gazdasági teljesítőképességű Latin-Amerikában is milliók lakhatását biztosítják szövetkezeti kezelésű lakások. Azok a lakástulajdonosok, akik különböző okokból nem tudnak és/vagy nem akarnak a lakáskiadással foglalkozni, önként jelentkeznek nálunk a programra. Tipikus win-win szituáció ez: azok a kis értékű vagy nehezen kiadható, esetleg felújításra szoruló lakással rendelkező, és azok a külföldön élő tulajdonosok, akik a kiadással járó feladatokat máshogy nem tudják megoldani, a mi segítségünkkel végre bérlőt találhatnak a lakásukhoz. Így ahelyett, hogy az ingatlanjuk üresen állna, némi bevételre tehetnek szert, miközben a lakhatási válság enyhítésén is dolgoznak velünk. A bérbeadónak nem lesz gondja a fenntartással, a kezeléssel és a kiadással. Mindemellett az egyesületünk garantálja, hogy a bérleti díj minden körülmények közt és minden hónapban a tulajdonos számláján lesz. Tehát örömmel várjuk azoknak a tulajdonosoknak a jelentkezését, akik szeretnének a programunkban ilyen formában részt venni. Maguknak és másoknak is jót tesznek ezzel.
Az önkormányzatoktól általában olyan ingatlanokat kaptok, melyeket fel kell újítani, alaposan helyre kell pofozni; maga a juttatás is ezzel a feltétellel történik. Kiket tudtok bevonni a munkákba, egyáltalán honnan verbuválódnak az Egyesület önkéntesei?
A felújításokat az önkéntesek és leendő beköltözők segítségével közösen végezzük. A leendő bérlők bevonása különösen fontos: sokszor ők maguk is tartós ismeretségekhez, munkatapasztalatokhoz vagy munkalehetőségekhez is juthatnak az építkezések révén. Önkénteseink pedig különböző tapasztalattal rendelkező, változatos társadalmi hátterű emberek, akik számára a hajléktalan emberekkel való közös munka gyakran szemléletformáló hatású. Szerencsére sok lelkes önként jelentkezőnk van: az elmúlt években száznál is többen csatlakoztak otthonteremtő munkánkhoz. Egy-egy lakásfelújítás kiváló csapatépítési lehetőség lehet cégek, diákok, barátok számára, szóval hajrá! Örömmel várjuk továbbra is az önként jelentkezőket.
A működésetek óta hány hajléktalan honfitársunkat tudtátok szociális bérlakáshoz juttatni, vagy egyéb módon megoldani lakhatási gondjaikat?
Jelenleg az Egyesület 32 lakásban 77 ember lakhatását biztosítja – és ezek a számok szó szerint napról napra növekednek. Éppen ebben a percben érkezett egy magántulajdonosi lakásfelajánlás az egyesületi e-mail címemre.
A CIVIL NEGYED egyéb cikkei: