Sőt, még én is találok meglepiket a sajátoméiban. A rekordot egy barátnőm közepes méretű táskája tartja, amelynek tartalmát 25 percig leltároztuk. Ez csak a mennyiség, a minőségi csúcsot is ő tartja, amennyiben a pipere, a tárcák, a kulcsok, az ernyő és az egyebek társaságában felleltem a Mengyelejev-féle periódusos táblázatot, amelyet olyan régen hord, hogy az időközben felfedezett új elemeket tollal vezette rá. De hagyjuk a kuriózumokat!
A lényeg: túl sok holmit cipelünk magunkkal. Egyéni szoc. probléma - mondaná a flegma húszéves, de majd nem mondja, ha elferdül a válla, ha leszakad a dereka, tropa lesz a gerince és az orvostudomány nem mindig kíméletes karmaiba kerül. Problémák azonban ezt megelőzően is felmerülhetnek. Pl. minél több cucc van nálunk, annál nehezebb megtalálni azt, amire éppen szükségünk van.
Nincs mindig idő és megfelelő hely a keresgélésre, ilyenkor megnő a veszélye annak, hogy kirántunk és elveszítünk valami létfontosságút. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy rendet is lehet tartani egy többrekeszes táskában! Minél több rekesz, annál nehezebb memóriapróba: mit, hová tettem.
A divat mindig kedvez valaminek. Most például a viszonylag kis méretű, rövid száron vállra akasztható táskákat hordják. Előnyös, mert nem lehet annyira telepakolni. Előnyös, mert azért vállra akasztható, tehát marad még két szabad kezünk a szatyrok számára, bár a divattervezők ezt sose komponálják bele a megjelenésünkbe. Ők úgy gondolták, hogy az ember elegánsan, nőcisen, finoman lóbálja. Előnyös továbbá, mert lévén rövid, pont a hónaljunkba ér, tehát nem húzza le a vállunkat és még a zsebtolvajok ellen is megvédhetjük - főleg, ha csiklandósak vagyunk.
A divat azonban gyors. Alig szerettünk bele ezekbe a kis hónaljalávalókba, máris itt vannak a sportos, kifejezetten nagy kézitáskák. Nem ám a vállunkra, hanem lezseren, kézben lóbálva viselendő! Tilos telerakni, mert akkor cipekedés lesz a vége, oda a méregdrága márka varázsa. Itt és most jelentkezik a megoldhatatlan probléma: több évtizedes tapasztalat ugyanis, hogy az ember mindig akkora táskát töm degeszre, amekkora van neki.
Nincs más választásunk, mint szigorúan selejtezni. Természetesen mindig arra a noteszre lesz szükségünk, amit éppen kiraktunk, de egy idő után rá lehet állni erre a szisztémára is. Kellemes, is, jó is, alkalmanként szükséges is táskát váltani. Ha máskor nem, évszakonként és ünnepi alkalmanként. Életveszélyes. Mindig ilyenkor vész el a legfontosabb rúzs, cetli, olló és befőzőgumi. Az átlagos nő táska- és cipőmániás. Ám szerencsére a józan megfontolás visszatartja - jó esetben a táska megvásárlásától, rossz esetben legalább a hordásától. De vannak könnyelmű pillanatok: a nyáron például igazán potom áron hozzájutottam vágyaim régi tárgyához, egy borítéktáskához, amelyet laposan a hónunk alatt vagy lazán a csípőnkhöz simítva kell hordani, ez utóbbit akkor, ha tudunk gusztusosan riszálni. Na de ilyenkor nincs fagyievés, kefírvásárlás, beugrás a tisztítóba az öltönyért! Mert hogy néz az ki? Egy borítéktáskával legfeljebb moziba - és csak oda - lehet menni.Faragó Judit
