Hogy miért nem, illetve miért nem annyit és olyan minőséget   - ezt a pofon egyszerűnek tűnő kérdést már én is nem egyszer megfogalmaztam magamban .

 Szomorú statisztika, de a tévé nézésben is ott vagyunk az élbolyban, ha jól tudom csak pár perccel lemaradva napi lebontásban az egyesült államok mögött, talán mert úgy hisszük hogy ebben is majmolnunk kell az amerikaiakat .

 Hogy mennyit is heverünk a szennyláda előtt ? -megközelítőleg négy órát naponta, de ha nem is nézzük, a háttérben folyamatosan megy .

 Azért beszélek egyébként a tévéről, mert ez szívja el az emberek a könyvek mellől, és mellékesen ez szippantja ki az emberek agyát, amit talán nem arra teremtettek és találtak ki, hogy ész helyett vérrel, idiótasággal tápláljuk és ítéljük halálra minden áldott nap.

 Persze a másik fő gonosz a számítógép.

Olvastam olyan esetről hogy a tízen éves gyerek olyannyira megszállottan ült a monitor előtt napokig! Hogy az anyja a szobába vitte a kaját, és a végén a gyerek leszédült a székről, mert nem volt képes abbahagyni egy izgalmas öldöklős véres pankrációs belet old ki játékot .

 Persze ha jól használjuk ezt a két adatközlőt akkor nincs semmi baj, mert a számítógép megkönnyíti de egyben meg is nehezíti, romba dönti életünket ha nem vagyunk képesek határt szabni .

 Hogy nem olvasunk annyit amennyit ildomos lenne, annak az okát sokan a megváltozott, a felgyorsult, a modernebb világban látják, amely felgyorsult, amelyben már mindent meglehet kapni, csak pénz kérdése. Mindent készen kapunk. A reklámok szétbombázzák agysejtjeinket, a televízió helyettünk gondolkozik, helyettünk mondja meg hogy mi jó és mi rossz nekünk, fogyasztóvá, függővé tesz.

 A gyerekek a több száz oldalas kötelező olvasmányokat is pár oldalas tömörített formában olvassák ha olvassák, inkább az osztályban egy valaki végigrágja magát a mondjuk tíz oldalas Kőszívű ember fiain, és a maga szegényes szókincsével elmeséli a többieknek .

 Hányszor hallunk tőmondatokban úgy kommunikálni fiatalokat, hogy minden harmadik szavuk a ká anyád , a ba.... - meg, a k.- jó.

 Miért kellene hát csodálkoznunk hogy a szövegértelmezésben és magában az olvasással is hadilábon állunk, és itt finoman fogalmaztam.

 Nyolcadikos tanulók nem tudnak folyékonyan, artikulálva, érthetően olvasni, és ha rákérdeznek hogy miről szól a felolvasott történet, vagy hogyan fogalmazná meg más mondatokkal az anyag tartalmi részét, csak bámulnak mint borjú az újkapura .

 A fiatalok, de a középosztálybéliek is inkább tévéújságon, szórólapokon, prospektusokon, szennylapokon, bulvárlapokon, reklámanyagokon élnek, vagy inkább vegetálnak. Nem is tudják, hogy miért érdekli őket Nóci, Lacesz, Sanyesz, élete, de mindennapi témájukat ez adja meg, mint ahogy fontosnak tartják hogy mindennap több száz vagy ezer részes sorozatokat nézzenek, melyeknek semmi köze nincs a valósághoz, és amelyek semmilyen élményt nem adnak, nem pallérozzák az elmét, nem mondanak ki emberi igazságokat, nem gondolkoztatnak el, csak befogadjuk őket.

 Ha kezébe is vesz a fiatal valamilyen könyvet, azt vagy egy volt villalakó írta, vagy egy bigbraderes, vagy egy tévéből ismert személy.

 Milyen ország az ahol egy újság öles betűkkel a következőt hirdeti : "A legnagyobb magyar író : Leó " ... ?...

 Írta a lap mindezt azon oknál fogva hogy a fent említett polgári névvel már nem is bíró benzinkutas fiatalembernek több könyvét adták el, mint az elmúlt években Mikszáthot, Jókait és Móricz Zsigmondot együttesen...

 A tévéből eltűntek a nívós, irodalmi és kulturális adások, vagy ha akadnak is elvétve, késő este, vagy lehetetlen időpontokban, és ezeket nem is reklámozzák, hirdetik.

 Az nem lehet kifogás, nevetséges lenne azzal takarózni, hogy nincs elég időnk olvasni, mert ha van időnk értelmetlen adásokat bámulni meredten, ha van időnk a plázában ülni és bámulni a kirakatokat, akkor nívós könyvekre is kell hogy időt szakítsunk .

 Persze egyszerűbb tévézni mert hiszen nem kell megtanulni, nem kell lapozni, és nem kell azzal megerőltetni a fejünket hogy elképzeljünk helyszíneket, embereket, mert a tévé ezt készen adja .

Nem kell visszalapozni, visszakeresni hogy hol tartottunk.

Nem kell dolgozni ha tévézek.

A tévé gyorsabb, mint a könyv: egy film két óra, a könyvet meg napokig nyálazhatom.

A tévé jobban csábít

Ha olvasok gondolkozni kell.

Az olvasás nehezebb: meg kell tanulni olvasni.

A tévében elmondják a szöveget.

Hogy miért nem olvasunk?...

Az oka ennek talán a társadalmi változásokkal együtt járó eligénytelenedés, a tudás étértékelődése. A jó fogyasztó nem gondolkodik, mindent elhisz. A szép új világnak olyan "birkákra" van szüksége, akik fenntartás nélkül megeszik az eléjük rakott " takarmányt".

 A tradíciókat fokozza az internt széleskörűvé válása, ahol a publikáció lehetősége mindenki számára korlátlan. Így az itt megjelenő tartalom, információ minősége a legtöbb esetben kritikán aluli.

 Talán ez kivétel...

                                                                                  Móritz Mátyás