Egyik sem okozott számára nagy kihívást, bár az utóbbi inkább volt kiszámíthatatlan. A csemetékkel bevásárolt, főzött, bújócskázott és rajzolgatott; csupán az odakapott hagymalevesnek kellett másodszor is nekifutnia. A mézeskalács, a cipós hagymaleves, a sült kacsacomb tört burgonyával és párolt káposztával, no meg a csokis-diós desszert osztatlan sikert aratott. (Aki jól figyelt, az akár egy karácsonyi menünek is lekoppinthatta...)

Tanulva az előző napok "váratlan" eseményeiből, be is tartotta ígéretét: nem engedte be Ferót (de a többieket sem) az otthonába, hanem egy kellemes étterem borfalai között fogadta őket.

Az elegánsan terített asztalnál csak Feró nem tudott ismét ájtatos manóként ücsörögni. Folyamatosan rosszul érezte magát. No, nem a menüsortól, amit rendesen, sőt repetázva végig evett, hanem attól, hogy disztingválnia kellett: "Előbb-utóbb úriembert csinálnátok belőlem, de én lesz...m!"

A háziasszony, mint már annyiszor, ismét hálás riportalanyt látott benne, amikor feltette a "Te nem érzed magad jól velünk?"- oknyomozó kérdést.

Nem. Feró tegnap se érezte jól magát. Cikizte és gúnyolta a körülötte ülőket, és a számára idegesítő, "urizáló" helyzeteket.

Amíg a többiek a konyhába menekültek a hangos megnyilvánulásaitól, Gesztesi önfeláldozta magát a lélekbúvár szerepében. Eredménytelenül.

Demcsák Zsuzsa, ha már Zsidró mester helyett sem lehetett férfi, erős nőként is keményen állta az egyre forrósodó sarat. Lekenyerezte Ferót még egy kacsacombbal. Nem véletlenül kapott a kötekedő rockertől: csillagos ötöst!

Zsuzsa azonban nem csak Feró dicséretétől érezte magát a csillagok között. Gesztesi hatputtonyos, méregdrága borválasztásától is azokat látott...

Kíváncsian várjuk, hogy ma, a hét utolsó vacsoráján ki kerül a mennybe, és a kit küldenek a pokolba...?