Demcsák Zsuzsa azonnal felültette a társaságot, - először egy vonatra, majd a remekül elkészített menüjével tette sínre a dolgot. Pillanatok alatt az élre is ugrott impozáns főzőtehetségével.
De a legizgalmasabb mégis az volt, ahogyan egymást kóstolgatták. A leghálásabb "falatnak" Kozsó bizonyult, aki mosolyogva hagyta, hogy a láthatatlan késekkel szurkálgassák. Amíg Azurák pátoszos hangvételét kifogásolta, az antialkoholista Kovács Áron szép csendben figyelte, a vargánya levessel hevesen birkózva. Láthatóan arra készült, hová is bújhatna majd biztonságba, ha Kozsó éppen robbanni készülne. De a "szomorú szamuráj" mosolyogva vette tudomásul a froclizást, ahogy bölcsen megjegyezte: "Ajtót nyitnak a másik emberen..." Jelen esetben rajta. Hagyta...
Egészen addig, amíg az apró bökögetések után, megkérdezte tőle a háziasszony:
- "Miért nevetnek ki téged az emberek?"
Szanaszéjjel hasította a levegőt a kínos kérdés...
A mi hősünk ezek után kissé sértődötten, csendben elvonult, és Don Corleone ruháját magára öltve, lelkiekben is megerősödve tért vissza. Barátságosan szivart, mint békepipát nyújtott a fiúknak, és bátran szembenézett a háziasszonnyal.
De a happy end csak ezután jött!
Zsuzsa érezte, hogy "légy került a levesbe", ezért engesztelésül a konyhába vonult kettesben Kozsóval. Ott végre nőiességével teljesen lenyűgözte a"megzavarodott" hőst, és mellékesen közben elkészítették közös szerzeményüket, a mosatlan eperrel készült desszertet.
A "kölyökgólya-képű", örök fiatalnak nevesített Kozsó ezek után a maximális ponttal meg is jutalmazta a jól sikerült vacsorát. (Mindeközben Rubint Réka lelkébe is belegázolt a másik két fiú, amikor "lebéresalaxandrázták",- paróka nélkül.)
De amikor mindenkit végre az asztal körül láttam, megnyugodtam.
Tudtam, hogy úgy, mint anno az oviban, mindig annak a haját (fürtjét) cibálják, akit szeretnek.
És ők ezen a héten, így fogják majd megfőzni egymást...!
