Bevallom, az utóbbi időben egyre többet jártam kocsmába... De nem a pohár fenekére, hanem egy probléma mélyére szerettem volna eljutni. Arra voltam kíváncsi, vajon kikből lesz a kocsma "tölteléke"?
Még áldozatokra is képes voltam az ügy érdekében: naponta három kávét, és négy pohár szódát fogyasztottam az alkohol-aromájú, cigarettafüstös levegőben. Ráadásul még attól is féltem, hogy kivívom a törzsgárda haragját, amikor Jakupcsekhez hasonlóan felteszem majd az igazságot kiderítő nagy kérdést:
- Alkoholistának vallja Ön magát? ( És egyáltalán, nincs jobb dolga, mint egész nap itt ücsörögni?)
Fürkészőn figyeltem őket, ők meg engem, amikor 3 napon keresztül megjelentem a kutatásom helyszínén 1-1 órára. Csak a "kocsmáros lány" volt beavatva, de ő a siker érdekében szolidárisan hallgatott.
Már az első alkalommal meglepődtem, amikor a szakadt és álmos tekintetű hajnali ajtódöngetők között, egy jól öltözött középkorú férfit pillantottam meg, diplomata táskával a kezében. A "szokásos" reggeli erős feketéje mellé, egy szempillantás alatt felhajtotta a feles körtét is. A maga természetes egyszerűségével "viszlátot" köszönt, és indult a hivatalba. Ennél csak az volt a meglepőbb, amikor másnap a feleségével tették meg ugyanezt.
A többieknek nem volt csodaszámba illő az esemény, a "mérnök urat" már bejáróként üdvözölték.
Aztán a munkaidő kezdete után lassan becsörgedeztek a többiek is, átvéve a helyet és a szót az "átutazóktól".
Egyre hangosabb lett a kocsma és egyre töményebb a levegő. Egy-két pohár után már engem is maguk közé fogadtak, és sűrűn barátkozni próbáltak. Hogy ne legyek számukra gyanús, a második napon már kénytelen voltam egy kupica vizet is felhajtani - pálinkának álcázva. Innentől kezdve a bizalmukba fogadtak és a nyelvük is gyorsabban kezdett megeredni.
Megtudtam, hogy a beesett arcú, csontsovány Gyuri, aki napokig ugyanabban a szerelésben jelent meg, valaha egy abc üzlethálózat vezetője volt. Emellett pedig egy jóképű futballbíró is, akiért jobban rajongtak a nők, mint a focistákért. Csak aztán a meccsek előtti, utáni... vagy bundában elkövetett poháremelgetések, nem csak a karrierjét, hanem két házasságát is tönkre tették. Most a "házisárkánynak" titulált anyjával él, és lótifuti megbízásokból, söprögetésekből vagy még alkalomadtán harmadosztályú bíráskodásokból futja a napi több körre.
Aztán itt van a törzsben Sanyi, aki a kukákból eszik, mert a pia mellett, ritkán marad pénze bolti kajára. Állítólag szépen élt stewardess feleségével, aki révén az egész világot bejárta, noha ő aztán sohasem dolgozott. A többiek szerint egy szava sem igaz, csak egy folyamatos borgőzös állapotban megálmodott világról mesél. Az viszont való, hogy minden este elveri a szintén alkoholista öccsét és nővérét, merthogy az erő vele van leginkább, csak kicsit büdösen.
Katonás pontossággal jelent meg napi egy- két fröccsére a leszerelt tábornok is, aki nyugdíjas éveiben már csak itt találja meg önmagát. A mennyiséget nem is véltem soknak, ám Sanyi megsúgta, hogy ugyanez az adagja a másik kilenc helyen is, ahova még sorba betér. Tegnap is úgy lefejelte a lakása előtti vasajtót, hogy azt hitték koszorúra kell gyűjteni. De hős katonaként túlélte.
És jöttek sorra: a "tanár úr", aki csak három havonta issza le magát, de akkor ugyanannyi ideig folyamatosan, és az apja szedi össze, hogy hazavigye a szomszéd megyébe. Zoli, az öreg ablaktisztító, aki miután második feleségét is elveszítette, nagy magányában itt talál lelki nyugalmat,- amikor éppen nem dolgozik. Pista, aki már évek óta munkanélküli, ám a "doktorné" megszánta, és felfogadta napi boyszolgálatra, ezért szaladgál (fél)cédulával és halálpontosan kiszámolt pénzzel bevásárolni. Józsi, és még három sorstársa, az asszony elől menekülnek ide, mert hát ki győzné egész nap hallgatni, hogy " Te egy utolsó, mocskos naplopó vagy...!". Éppen elég műsor ez késő éjjel, amikor végre hazabotorkálnak.
Ők a kemény mag. Ám bevallják őszintén, hogy alkoholisták sem önszántukból lettek. Csak hát a körülmények, meg a sors, az asszony, vagy éppen annak hiánya... sajnos az vezetett idáig. Meg ugye a férfi gyenge is, ha akaraterőről van szó...
Meséltek, meséltek, amíg egy váratlanul besüvítő hír törte meg a kocsma hangos zaját. Zsozsó, a hajléktalan, aki valaha híres ökölvívó és menőcsávó volt,- részegen akart felszállni a buszra, de elvétette, - és a kerék alá csúszott. A vezető észre sem vette, amikor oda-vissza átgázolt rajta...
A kocsma egy pillanatra elnémult, majd a döbbenetből felocsúdva, - mindnyájan ittak egyet a nagy ijedtségre....és Zsozsóra.
