A gardénia (Gardenia jasminoides) a kora tavaszi hetek mutatós idénynövénye. A Rubiaceae család tagja, Kínából és Japánból származik, ahol 60-180 centiméter magas, széles örökzöld cserjeként él. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú, krémfehér, viaszos virágok nyílnak. Fajtától függően lehetnek egyszerűek vagy teltek.
A gardéniát nálunk szobanövényként árusítják. Rendkívül igényes, szobai körülmények között is megköveteli az eredeti élőhelyének meleg nappalait és hűvös éjszakáit, valamint a kiegyenlített nedvességet, és közepes párás levegőt.
A gardénia a szobai azáleához hasonlóan a savanyú talajt kedveli. A cserépföld jó vízáteresztő, ugyanakkor jó víztartó képességű legyen. Az átültetéshez 1 : 2 arányban perlittel dúsított savanyú tőzeget (1 rész perlit, 2 rész tőzeg) válasszunk. A talaj savanyú kémhatásának megtartása érdekében kizárólag lágy (forralt, majd szobahőmérsékletűre hűtött, illetve desztillált) vízzel öntözzük a növényt.
A gardénia állandó nedvesen tartást igényel, ám a pangó vizet nem kedveli. Cserépföldjét felülről öntözzük, és soha ne hagyjuk kiszáradni. A növény közepesen párás levegőjű lakásban fejlődik és virágzik a legszebben. A páratartalom növelése érdekében - különösen a fűtési idényben naponta permetezzük a lombját lágy vízzel. Lehetőleg agyagcserépbe ültessük. A kavicsot is rendszeresen nedvesítsük, ami a növény környezetében kedvezően párás mikroklímát tart.
A gardéniát az öntözésen kívül havonta egy alkalommal tápoldatozni is kell, kifejezetten savanyú talajt kedvelő növények számára kifejlesztett, rhododenrdon-tápoldattal. A tápanyaghiányt a növény levélsárgulással jelzi. Ez nem tévesztendő össze a klorózissal, amikor a levéllemez sárgul, de az erek zöldek maradnak. Ilyen esetben egy hónapon át heti két alkalommal vas-szulfátot, vagy vas-kelátot adjunk a növénynek.
A gardénia nappal 21-24, éjszaka 15-18 fokos hőmérsékletet igényel. A növény a hirtelen hőmérsékletváltozásra és a huzatra bimbóelrúgással, levélhullással válaszol. Télen sok fényt kíván, ezért déli fekvésű ablakpárkányon tartsuk. Nyáron a tűző nap megperzseli a leveleket, és gyors kiszárdásra készteti a növényt. Nyáron a gardéniát a szabadban is tarthatjuk. Félárnyékos helyet válasszunk a számára, ahol a nagyobb növények megóvják a délutáni forró napsütéstől. Cserepestől ássuk el a talajba, és a tövét érett istállótrágyával, vagy komposzttal fedjük. A rendszeres öntözésről ilyenkor se feledkezzünk meg. Amennyiben a növény szépen fejlődik és virágzik, nem kell tápoldatozni.
A gardénia meglehetősen emberpróbáló növény. Ha sikerül életben és virágzásban tartanunk, akkor 2-3 évente, kora tavasszal ültessük át, a korábbihoz hasonlóan savanyú közegbe. Novembertől márciusig félfás dugványozással szaporíthatjuk. (P.E.)
