A minap a Mátrában jártam megtekinteni az új, illetve felújított sípályákat. Mint kiderült, érdemes beruházni, ugyanis a sí-szövetség adatai szerint ötszázezer regisztrált síelő van, akik összesen tízmilliárd forintot költenek évente kedvenc sportjukra. Nem mindegy tehát, hogy hol költik el a pénzüket az emberek - idehaza, illetve a külföldi síparadicsomokban.

Amikor a mátraszentistváni fejlesztéseket néztük meg, érdekes történetnek voltunk fültanúi. Ugyanis kiderült, hogy családi vállalkozásról van szó. A beruházó apa elmesélte, hogy már az ő édesapja is ebben a faluban élt, és ők pedig úgy gondolták, hogy ezt az elhanyagolt sípályát milyen szépen rendbe lehetne tenni. És akkor az egész család (a kisgyerekeket is beleértve) együtt síelhetne egész nap. Az elhatározást tett követte, összeült a kis kupaktanács, majd megszületett a sípályák tervezete (a szánkópályától a "síóvodán" át a snowboardig).

A projekt költségvetése háromszázötven millió forintot tesz ki, aminek egyharmadát a családi kft. állja, a többi banki kölcsön. A hallottak után elgondolkodtunk az újságíró kollegákkal, s a következőkre jutottunk.

Mostanra a "vadkapitalizmusnak" vége, a kártyák le vannak osztva, mindenki, akinek eshetősége volt rá, élt a kapitalizmus adta lehetőségekkel, mégpedig ilyen-olyan szerencsével.

Mára ott tartunk, hogy az igazán tehetősek számára átértékelődhet a pénz befektetése, ugyanis ők rendelkeznek annyi jövedelemmel, hogy már van "elég" autójuk, van családi házuk, nyaralójuk, a gyerek már egyetemre jár, saját lakása van, s közben persze az üzlet is jól megy. Kell valami új kihívás.

S itt a hangsúly nem az irodán, vagy kifejezetten a profitorientált befektetésen van (természetesen a haszon nem elhanyagolható érv, mivel nem jótékonykodásról van szó), hanem a közvetlen környezeten.

Ott, ahol az üzletember él. Lehet, hogy egy nap ő megy le a felesége helyett a közértbe kenyérért, és közben észrevesz valamit. Valamit, ami nem tetszik neki. Lehet ez egy elhanyagolt sportpálya, vagy egy öreg, elhagyott épület.

S a nap folyamán egyszer csak azt veszi észre, hogy állandóan ezen jár az esze. Hogy azt a Valamit egy kis befektetéssel szebbé, jobbá lehetne tenni. És hirtelen ki is ötli, hogyan tehetné nyereségessé is a beruházását.

Talán elsőre nem is sejti, hogy többféle haszna is fog belőle származni. Egyrészt a lakóhelye egy esztétikai élményt nyújtó kilátással bővül, másrészt maradandót hoz létre abból a szempontból, hogy a többi lakos az ő nevéhez fogja kötni a sportpálya, vagy a régi épület felújítását. Hogy az ő falujukban, városukban él valaki, aki megteheti, és áldoz arra, amire másoknak nem jut.

Sőt, hogy eleve észreveszi, vagyis nem megy el a probléma mellett. S íme, egy ember, aki a Mátrában ezt elkezdte.