Harmincezerre becsülik a vitorlázók hazai táborát, azaz ennyien vitorláznak évente legalább egyszer, igaz, csak a harmaduk Magyarországon, a többiek az Adrián. De még ha kapitánnyal hajózunk sem árt, ha tisztában vagyunk a vitorlázás alapszabályaival.

Magyarországon több vitorlázásra alkalmas hely van - a Balaton, a Fertő tó, a Máji-tó, a Velencei-tó és a Tisza-tó alkalmas vitorlázásra, bár ez utóbbin éppen elhalni látszik ez a sport a jet-skizők és a motorcsónakosok számának növekedése miatt -, de nyugodtan mondhatjuk: a hazai vitorlásélet a Balatonra koncentrálódik. Évente körülbelül kilencezren szállnak hajóra a magyar tengeren mancsaftként - vagyis a legénység tagjaként - vagy kormányosként.

Vásárlási variációk 

Vitorlázni jó sport, és legalább ilyen kellemes kikapcsolódás is. A többség inkább ez utóbbit keresi a hajókon. Egyre több kikötő épül a Balaton partján, és ezek nem csupán a vitorlások szakszerű tárolását vállalják, hanem több kiegészítő szolgáltatást is nyújtanak: nívós szálláshelyet étteremmel, strandolási, szórakozási és wellnesslehetőségekkel. Egy-egy kikötő a társasági élet üde színterévé válik nyáron.

Hajót vásárolni és tartani költséges mulatság. Igaz, akár 300 ezer forintér is kapható vitorlás, ám ebben az árkategóriában többnyire kisebb, nem tőkesúlyos modellek vannak, amelyeken alváslehetőség nincs. Egy nagyobb hajó már (több)milliós tétel. Sokan használt hajó mellett döntenek, ám ebben az esetben gyakran jelentős pénzeket kell fordítani a felújítására. Vannak, akik külföldről szerzik be a hajótestet; szakemberek szerint másodkézből érdemes Svédországból vásárolni, mivel ott kevesebb a napsütötte órák száma, így a hajótest kevésbé van kitéve káros hatásoknak.

A vitorlásra költhető összeg határa tehát a csillagos ég, negyven láb - vagyis körülbelül tizenkét méter felett, ami már egy kényelmes túrahajó mérete - lábanként akár egymillió forinttal is nőhet az ár.

Téli-nyári tárolási költséggel is számolnunk kell. Itt szintén befolyásoló tényező a hajó mérete meg persze a kikötő. Egy modern magánkikötőben egymillió forint körüli az éves díja egy negyvenlábas vitorlásnak, igaz, ez magában foglalhat egyszeri ápolásköltséget is. Ha valaki inkább tengeren szeret hajózni, bérelhet helyet adriai kikötőben is.

Bérlési lehetőségek

- A bérhajóztatást sújtó hazai terhek magasak, így nehéz kigazdálkodni azt, hogy a tevékenység rentábilis legyen - magyarázza Beliczay Péter, a sailing.hu főszerkesztője.

A vitorlázás örömeinek élvezetéhez tehát nem feltétlenül kell hajót vásárolni. Bérlésre - skipperrel, vagyis kormányossal vagy a nélkül - az itthoni és az adriai kikötőkben is van lehetőség.

Egy kényelmes túrajacht ára egy napra főszezonban a Balatonon ötvenezer forint körül van. Egy adriai egyhetes vitorlásnyaralás árát már nehezebb meghatározni, ez természetesen függ a hajó méretétől, évjáratától, felszereltségétől, és a költségek között mindenképpen számításba kell venni az igen borsos kikötői díjakat és a vitorlás hajóknál is fölmerülő benzinköltséget szintén. Ezer eurónál kezdődik az egyhetes egy főre jutó költség, de ez igen szűkre szabott büdzsé.

A költségekhez járul még a ruházat, és nem azért, mert így "sikkes". A deckre (fedélzetre) csak speciális talpú cipőben léphetünk, és ha netán nem csak napozós, kisszeles hajózásban van részünk, nem árt, ha van nálunk vízhatlan kabát és nadrág, esetleg saját mentőmellény is.

Jogosítvány is kell

Ha valaki csupán szeretné kipróbálni a vitorlázást, legjobb, ha megkéri egy ismerősét, vigye el hajózni. Ha nincs ilyen lehetősége, marad a tanfolyam.

Ahhoz, hogy valaki a kormány mögé állhasson, meg kell szereznie a hajóvezetői engedélyt. Létezik belvízi és tengeri hajózási jogosítvány. A tengerre szóló papírhoz itthon egy drága és bonyolult tanfolyamot kell elvégezni; mindez az Adrián jóval egyszerűbben zajlik, egyhetes tanhajózás után letehető a vizsga.

A belvízi hajóvezetői engedély megszerzéséhez is elég egy egyhetes tanfolyam, amelyen mint a gépjárműveknél is, van "elmélet" és "gyakorlat": ki kell tölteni egy a KRESZ-vizsgáéhoz hasonló tesztet a hajózási szabályzatról, majd a nyílt vízen kell bizonyítani a vitorlázástudást. Az engedély - sem a belvízi, sem a tengeri - azonban nem jelenti azt, hogy a birtokosa tényleg tud vitorlázni!

- Ahhoz, hogy valakiből jó hajós váljék, sok idő kell, és a természet maximális tisztelete - mondja Beliczay Péter. Mert a vitorlázáshoz szükséges hivatalos papírok viszonylag gyorsan és egyszerűen beszerezhetők, ám a víz veszélyes szépség, óvatosan kell bánni vele.

Mint oly sok más sportra, a vitorlázásra is igaz, hogy bármikor elkezdhető, ám igazán profi hajóssá az válik, aki gyerekkora óta folyamatosan versenyez.

Balatoni hagyományok

Az első balatoni vitorlásversenyt 1892-ben rendezték meg, és bár versenyek mindig voltak, Magyarországon az utóbbi években éli igazi reneszánszát ez a sport. Egyre több szakmai - kamarák, szövetségek által kiírt - kupát rendeznek, számuk ma már eléri a tízet évente. A legrégebb óta a villamos ipar rendezi meg versenyét, amelyet ma is kemény szabályok szerint tartanak. De a bankárok, ügyvédek, biztosítótársaságok is évente összegyűlnek a Balatonon, a legfiatalabb verseny pedig az először idén májusban megrendezett Graphisoft Építész Regatta.

Megindult a régi híres balatoni fahajók felújítási hulláma is. Ma már újjáépítve, új technológiákkal felszerelve régi fényében pompázik a Nemere II, az általa felállított Kékszalag-pályarekordot a mai napig nem sikerült egyetlen hajónak sem felülmúlnia. Hamarosan vízre kerül a Tramontana, amely hét győzelmével szintén feliratkozott a Kékszalag-versenyek rekorderei közé. És ott van még a Talizmán, a Rabonbán vagy a tó legöregebb vitorlása, az 1896-ban épített Kishamis.

Kékszalag

Az először 1934-ben megrendezett Kékszalag a legnagyobb hagyományokkal rendelkező, legrégebbi nemzetközi távolsági vitorlásverseny. A tengeri sebességi versenyek mintájára megrendezett vetélkedő, amely a leghosszabb távú tókerülő verseny Európában, a Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Keszthely-Tihany-Balatonfüred útvonalon zajlik minden évben. A több mint húsz kategóriában induló nagyhajós flották csapatai légvonalban számítva 145 kilométeres utat hajóznak be. 2005-ben 432 vitorlás indult, 2006-ban 479, közel 2500 versenyzővel, tavaly, a 39. Kékszalag-kupáért pedig már 509 egység vetélkedett. A háborús évek ugyanis kimaradtak a verseny történetéből, és volt idő, amikor csak minden második évben került rá sor.

Az élmezőnyhöz tartozó hajók és csapataik egész évben készülnek a versenyre, újabb hajó, minél jobb technikai háttér, felszereltség, felkészült, összeszokott legénység szükséges a legjobb eredmények eléréséhez. A cél pedig minden évben ugyanaz: az egykori Kékszalag-rekord megdöntése, amely 1955 óta 10 óra 40 perc. Ennyi idő alatt teljesítette a távot a Nemere II nevű 75-ös cirkáló, Németh Istvánnal a kormánynál. Ennél gyorsabb hajó azóta sem akadt.

2007-ben a Magyar Vitorlás Szövetség új felfogásban rendezte meg a bajnokságot: a kiírás nem változott - csak egytestű klasszikus vitorlás hajókkal lehet indulni -, de négynapos fesztivál tette még látványosabbá a Balatonfüredről startoló tókerülő versenyt. A koncertekkel, tánc- és játszóházzal tarkított hétvége szinte az egész füredi parton zajlott. Az érdeklődők a parton és a vízen - óriás kivetítőkről, illetve nézőhajókról - egyaránt nyomon követhették a kétnapos küzdelem legizgalmasabb pillanatait, de akár a Balatontól távol is megtehették ezt a négynapos on-line közvetítés (www.kekszalag.hunsail.hu) révén. A "nulladik" napon rendezték meg a Kékpántlika versenyt. A Kékszalag juniorváltozata egy ifjúsági és serdülő túraverseny, amelyet Optimist, Laser és Cadet osztályokban tartanak a Balatonfüred előtti vízterületen. Mindez idén sem lesz másképpen: július 18. és 20. között ismét Balatonfüredre költözik a vitorlásélet színe-java, hogy újabb felejthetetlen és izgalmas hosszú hétvégét töltsön együtt.

- sebők -

Fotó: Förster Tamás, www.sailing.hu

A cikk a Piac és Profit NHD mellékletének 2008. júniusi számában jelent meg.