Néha nem szeretek nőnek lenni, mert nem tudok zöldágra vergődni bizonyos női szokásokkal.
Ha például bekapcsolódok egy női társaság csevegés-folyamába, egy idő azt veszem észre, hogy a férfiakra terelődik a szó. Ráadásul, ha ne adj' Isten férjes asszonyok veszik át az irányítást a társalgás felett, akkor perceken belül terítékre kerülnek az: "én férjem olyan..., még arra sem képes" felépítésű mondatok, majd végeláthatatlan panaszáradatok sorában hallgathatom végig, hogy kinek milyen mulya, lusta vagy épp kibírhatatlan élete párja.
Feszengek, kínosan érzem magam: se egyetértő bólogatásra, se férjszapuló csacsogásra nem telik az energiámból.
Férjem, aki asztalosként dolgozik, és bútorokat szerel be mások otthonában, esténként félig nevetve, félig megdöbbenve meséli, hogy hány meg hány háziasszony panaszkodik neki arról, hogy a férje semmirekellő, és elviselhetetlen.
Mi lehet a baj ? Vajon mit szeretnénk igazából tőletek, hogy ennyit panaszkodunk rátok?
Legyetek határozottak, erősek, bátrak. Tudjátok, mikor kell lehengerelni bennünket, értsetek az érzelmek és a nők nyelvén. Irányítsatok, ha arra van szükség, de húzzatok papucsot, ha épp erre vágyunk.
Legyetek tisztában azzal, mikor van szükségünk egy kis romantikára, és legyetek szívesek vegyetek részt a mi kis játszmáinkban is.
Sugározzon rólatok a férfiasság, álljátok meg a helyeteket a munkahelyeteken, a családi életben és az ágyban is. És nem utolsó sorban, lehetőleg értsetek egyet velünk a vitás kérdésekben.
Csupán ennyit...
Apropó. Ha már a férfiasságról ejtettem szót, önkéntelenül felmerül a kérdés, mitől is férfias egy férfi.
Egy huszonhat éves, családos férfi így foglalta össze véleményét e témáról:
" Az első és legfontosabb, hogy egy kiadós szeretkezés után a férfi elégedetten dőljön hátra az ágyban: érezze azt, hogy kielégítette, boldoggá tette a nőt, és a nő igazi férfiként tekint rá. Ez az alfája és omegája mindennek.
A férfias viselkedés egyébként jó, ha sugárzik egy férfiról. A férfi ne tántorodjon meg, mindig legyen határozott, céltudatos. Semmilyen akadály nem gördülhet elé, meg kell tudnia oldani minden helyzetet. Hiszen a nők is ezt várják el tőle: Oldd meg, csináld meg!
Már abból lássa a környezete, ahogy leül, hogy nem egy nyámnyila alak. Társaságban nem tartom férfiasnak, ha valaki túlzottan kimutatja az érzelmeit a felesége vagy a kedvese felé. Persze lehet egy-egy csók, ölelés, de rendkívül férfiatlannak tartom, ha nyalják-falják egymást, vagy becézgetve szólítják meg a másikat. (pl. a nő Mucikámnak hívja a férjét). Ettől függetlenül a többiek lássák, hogy ő az én asszonyom, hozzám tartozik.
Az igazi férfi olyan, mint a szikla. Legyen tartása, és a nő felé is sugározza ezt az erőt."
Uraim! Az igazi férfi tehát valóban egy szikla?
KV
